Bizonyságtétel szükségessége !

Az Ige tovább adása : A legnagyobb kísértések egyike, amely az egy igaz Isten ismeretéből támadhat, a lelkileg önzővé válás.   Olyannyira elégedettek lehetünk az Istennel való saját, személyes kapcsolatunkkal, olyannyira elmerülhetünk saját személyes Biblia tanulmányozásunkban és szellemi beállítottságunkkal, hogy elmulaszthatjuk megosztani ezeket másokkal – a hittestvéreinkkel, úgymint a minket körülvevő világgal. Isten szava és az abban található igazi evangélium, felragyogó világossághoz, mécseshez van hasonlítva (Zsolt.119:105;…”Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága ...”Péld.4:18)…” az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága,mely minél tovább halad, annál világosabb lesz , a teljes délig !...” Jézus arra hívta fel figyelmünket, hogy senki sem azok közül, aki ilyen világossággal bír, rejti el azt a véka alá, hanem azt a nyilvánosság elé tárja (Mt.5:15). "Ti vagytok a világ világossága" Krisztusba történt víz alámerülésünk által, aki "a világ világossága" (Mt.5:14; Jn.8:12).  Majd így folytatta: "Nem rejthető el a hegyen épült város" (Mt.5:14).   Ha valóban az igaz evangélium szerinti életet élünk, amelyet megértettünk, akkor a mi "szentségünk" nyilvánvaló lesz azok számára, akikkel együtt élünk. Képtelenek leszünk elpalástolni azt, hogy el vagyunk választva az Isten Országban való reménységre, valamint elválasztva a világ útjaitól.  Tapintatosan keresnünk kell az igazság ismeretének megosztását mindazokkal, akikkel kapcsolatba kerülünk: a beszélgetések menetét a lelki dolgok köré irányítani, megbeszélni a tantételeket más felekezetek tagjaival, szórólapokat osztogatnunk, sőt feladnunk apróhirdetéseket a helyi médiákba, mindezek olyan lehetőségek, melyeken keresztül ragyogtathatjuk fényünket.       Nem gondolhatjuk úgy, hogy a tanúskodás szolgálatát meghagyhatjuk más hívőknek, mindannyian egyénileg vagyunk felelősek.  A Krisztus közössége viszonylag kicsi szervezett, de nagyszabású Igehirdetést kezdeményezhet, más felekezetekkel kapcsolatokat tarthat . Mindannyian egyénenként tegyük meg mindazt, amit lehetőségünkben áll, többnyire személyes lehetőségeink fedezetével.  Az Igehirdetés egyik legeredményesebb módja, amikor családunknak illetve azoknak az embereknek beszélhetünk hitünkről, akikkel közvetlen kapcsolatban állunk.  Azok, akiknek feleségük illetve férjük nem osztja meg hitünket beszéljenek nyíltan hitükről házastársuknak, ámbár, ha ez már egyszer megtörtént, nem bölcs dolog folyamatosan fenntartani ezt a témát, vagy bármilyen nyomást gyakorolni rájuk.  A mások nyomására történő megtérésekben Isten nem gyönyörködik.  A mi feladatunk, hogy tanúbizonyságot tegyünk az Igazságról anélkül, hogy figyelembe vennénk az evangélium hívására adott válaszok halogatását az egyes esetekben.   Óriási a felelősségünk abban, hogy tanulságot tegyünk hitünkről (Ezék.3:17-21)….”Embernek fia! őrállóul adtalak téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd  meg őket az én nevemben!...”    Ha Krisztus visszatér még a mi életünkben, akkor majd "Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik" (Lk.17:36).     Valóban szokatlan volna, ha nem beszéltünk volna a családunknak vagy munkatársainknak Krisztus második eljöveteléről, amikor az majd megtörténik .