Szikszai Béni verse:
VALAKI VÁR
Egyre gyakrabban szorítja
szívemet a kérdés:
Meddig mehetek még?
Mögöttem tízesekkel mérem az időt,
előttem csak évekre futja már.
Minden eszközzel küzdök a máért,
s szorítva fut a holnap felém.
Az idő késő délutánra jár,
és valahol valaki vár.
Kitárja éltem másik kapuját,
Ahogy az elsőn magam léptem át,
itt is magamra maradok.
De Valaki vár,
s értem átszegzett karja átölel .
HA BELEFÁRADTÁL, HOGY MINDIG BIZONYÍTANOD KELL
Jeff VanVonderen ezt a könyvét azoknak a gyülekezeteknek a tagjai számára ajánlja, akik be merik vallani, ha megfáradtak. Nyíltan be merik ismerni a sebeiket Isten és egymás előtt; és senki és semmi nem elégítheti meg őket, csak Jézus.
Minden további elfogult ajánló sor helyett beszéljen önmagáért a könyv cím- és hátoldalának szövege, valamint néhány címszó a tartalomból: Első rész: akiket megsebzett a szégyen – Miért nem vagyok elég jó? A szégyen uralma alatt. Úgy érzem, hogy bármit teszek, nem elég. Második rész: A kegyelem gyógyító ereje – Lehullanak a láncok. Nem kell szégyenben élned! Isten és a megsebzettek.
Túrmezei Erzsébet:
CSODÁKRA EMLÉKEZNI JÓ!
Határkőnél hittel megállni,határköveknél visszanézni,hálás szívvel múltat idézni:csodákra emlékezni jó!
Meglátni, hogy minden utunkat hű és hatalmas kéz vezette, javunkra szolgált minden tette: csodákra emlékezni jó!
Látni, hogy át viharon, vészen hű Mesterünk hogyan segített, éjekre fényt hogyan derített: csodákra emlékezni jó!
Határköveknél hálát adni, és hallelujás köszönetben méregetni, mi mérhetetlen: csodákra emlékezni jó!
Messzi évekre visszanézni, és számbavenni ezer áldást, erőt, kegyelmet, megbocsátást: csodákra emlékezni jó!
Hallelujás hálaadással leborulni egy határkőre, s elindulni hittel előre, amerre hív az égi szó.
Ma is!
Ma újra rád csodálkozom. Újra megérint toborzó szavad.
Átzeng tovatűnt évszázadokon, ahogyan nem az erőseket, magabiztosakat hívogatod, csak a kicsiket, megterhelteket, gyengéket, fáradtakat.
Aki magának is teher, s már senkinek se kell, az kell neked.
Volt-e valaha kívüled vezér, aki így toborzott sereget?!
Századok szállnak. Vén Földünk forog. Letűnnek vezérek, diktátorok, ember alkotta rendszerek...
De Teneked ma is van sereged! S ma újra rád csodálkozom. Újra megérint fáradtakat és megterhelteket toborzó, hívó szavad.
Hisz így állhattam seregedbe én is, hogy boldogan szolgáljalak! Századok szállnak, tűnő fellegek
. De neked, élő Krisztus, láthatatlan Vezér, Ma is van sereged!
Túrmezei Erzsébe
A farkas és a bárány
Egy képben szemléltetem, hogy az embert a természete mily képtelenné teszi arra, hogy Krisztushoz jusson. Egy bárányt látsz. Hogyan örvend, ha káposztához jut. Bizonyára még sohasem láttatok juhot, amelyik dögre kívánkozott volna; képtelen, hogy azon éljen, amin az oroszlán. S most képzeljünk el egy farkas t.- Vajon - kérdeztek engem - nem tudna-e füvön élni, nem tudna-e ez éppoly jámbor háziállattá lenni, mint egy bárány? - Én azt mondom: Nem, mivel teljesen ellenkezik a természetével. - Ti azt jegyzitek meg erre: - Hiszen neki is van füle és vannak tagjai, nem tudna-e ez is éppúgy hallgatni a pásztor szavára, s nem követhetné-e, ahova csak vezeti? - Én erre azt felelem: - Természetes, hogy semmi fizikai ok nincs, amelynél fogva arra nem volna képes. - De vajon nem lehetne-e megszelídíteni, nem lehetne-e belőle kiirtani a vadságot? Talán lehetne kényszeríteni arra, hogy látszólag jámborrá legyen, de mindig világos különbség marad közötte és a bárány között, mivel kettőjük természete elüt egymástól. - Látjátok, ez az- az ok, amelynél fogva valamely ember nem futhat Krisztushoz, nem abban rejlik, mintha testénél vagy puszta erejénél fogva nem volna képes arra, hanem abban, hogy a természete annyira romlott, hogy semmi hajlama sincs Krisztushoz menni, valameddig nem vonja őt a Szent Lélek.
C. H. Spurgeon
ÜNNEPI SÓHAJ
Félős szeműnek nyújtani,
falhoz szorultnak juttatni,
pénzhez gyávulónak adni
darabokban és egészben
Jézust bátran és merészen!
Hidegen önzőt kérlelve,
céltalan fut rót terhelve
csillogva és tűzzel telve,
hogy átjusson a Karácsony
a mammonból fonott rácson!
Angyali puha pillanat
a célként benned megmarad,
mint bilincs törik a harag.
A munka többé nem robot,
Történelem írja éveinket,szívünk jelzi a másodperceket, időben rekesztve emberlétünk csak így tud várni.
Az emlékezet szentelt útja már kétezer éve néz vissza, és lát előre-- hitben. Várni, tanul, mert mindennek végén nincs semmi és senki más,csak ISTEN!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése