Ne aggódj!...

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.„ Fil.4,6.

Életünk különböző szakaszaiban bizonyára már többször előfordult, hogy aggódunk. Amikor házastársat keresünk, felvetődik a kérdés: vajon Ő lesz az igazi. Azután jönnek a gyermekek. Egészséges lesz, vagy beteg, milyen természetet örökölt tőlünk, hogyan fog beilleszkedni az oviba, iskolába. Majd később aggódunk, hogy vajon jól neveljük-e, nagybetűs EMBER lesz-e belőle? Szakmát tanuljon, vagy inkább egyetemre menjen? Azután szerelmes korszakában megfogadja-e a tanácsainkat, jól választ-e társat? Így telnek az évek, évtizedek, míg végül megöregszünk és azt vesszük észre, hogy még mindig aggódunk….

Isten megszólít bennünket ma reggel! Tudja, hogy milyenek vagyunk, mégis azt kéri, hogy most egy picit figyeljünk rá! Kedves, nyájas hangon ezt mondja:

„NE AGGÓDJ, DRÁGA GYERMEKEM! Tudom, hogy ezer okod van rá, tudom, hogy semmi sem jön össze úgy, ahogy szeretnéd, mégis, arra kérlek, bízzál bennem. Én tudom, hogy mire van szükséged, meg is adom a kellő időben, csak légy türelmes, és ne lázadozzál! Csendben, halkan mondd el, ami bánt és hidd el, hogy meg is adom, ami javadra válik. Legjobb, ha már most hálát adsz érte, amikor még nem is vagy benne biztos, hogy megkapod…. tudod, az jólesik nekem, ha nem vagy állandóan durcás, és nem morgolódol mindenért. Úgyhogy, kérlek, hagyatkozz rám, és megtapasztalhatod, milyen csodák érnek. Olyan dolgokat is megkapsz, amit a legmerészebb álmaidban sem gondoltál! És ha kialakul közöttünk ez a jó légkör, majd meglátod, milyen boldog leszel! Szép napot kívánok Neked: Szerető Atyád” Kormos Tivadar

--------------------------------------------

FIATAL ÉS VÉN NAPRAFORGÓK.

Hetykén a Napba néznek, fiatalok,
Duzzad bennük az élet; visszaragyog ifjúságuk az égre,
fénylő sárga a kékre.

Állnak, alig emelve csak fejüket barnán, magokkal telve
az öregek, adósai a Napnak,
s fő-hajtva - úgy maradnak. Füle Lajos.
--------------------------------------
JELIGE .

Kínálhattak arannyal és ezüsttel,
bíborpalásttal, hiú tömjénfüsttel,
Barát volt, egyszerű, igénytelen.
Megállt és keményen azt felelte: „Nem!”
Mert nem tehetek másképp…”

Ezért lett nagy, ezért lett Isten hőse,
Diadalmas, véres tusák erőse.
Emlékéhez, nem győzhet a pokol:
Új nemzedék ezért zarándokol:
Mert nem tehetett másképp.

Bár így állhatnék kőszikla-keményen,
Gyönyör ne vonna, ne riasztna szégyen!
És lenne úr az életem felett
Egy akarat, egyetlen felelet:
Én nem tehetek másképp.

Akarja Isten? Így akarja? Akkor
Nem tudok másról, vágyról, akaratról.
Vérezzen bár a lázadó szívem.
Nekem mennem kell. Indulok. Igen.
Én nem tehetek másképp.

Gúny, megnemértés, rágalom ha hull rám,
De akkor is, ha szeretet borul rám,
Lepergő könny áztatja lábnyomom,
Hadd égjen ott vonagló ajkamon:
Én nem tehetek másképp.

Lutheri lélek, légy úrrá felettem,
Homályba födve bár és megvetetten –
De bélyege dicsítse homlokom,
S valljam áttörve minden poklokon:
Én nem tehetek másképp.
Túrmezei Erzsébet

---------------------------