Isten értékesnek tart .

"A hegyek és a halmok leomolhatnak, de az én szeretetem irántad soha nem ér véget."                                                                                        (Ézsaiás 54:10 GNT fordítás)
  

"Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." Máté evangéliuma 10:31

"A verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva" (Máté 10:29-30) - ezek Jézus szavai, és Ő tudta mit beszél.

Ő kezdettől fogva nemcsak hallott azokról a könyvekről, amelyekben ezeket az információkat tárolják a mennyben, hanem Maga látta őket, belenézhetett, sőt lehet, hogy Ő Maga vezette ezeket.

Én szeretnék belenézni ilyen feljegyzésekbe, például megtudnám belőle, hány hajszálam is van tulajdonképpen és mikor hullt ki nagy része. Természetesen az ember tulajdonságai közül a hajszálak mennyisége a lényegtelen kategóriába tartozik - ha nincs valakinek, úgyis rögtön látszik, ha meg van, nem fontos hány darab van belőle. Jézus az akkori ember számára a legkisebb, de még szabad szemmel látható testrészt választotta példának arra, hogy érzékeltesse, hogy Isten gondoskodó és nagyon fontos Neki, hogy mi történik velünk.

Ugyanígy a legkisebb és legjelentéktelenebb madár halála sem történhet úgy, hogy Isten ne tudna róla. Ha viszont erről is tud Isten, hogyne tudna azokról, akik sok verébnél Isten szemében értékesebbek.

Mi történik, ha Isten csak annyit tud rólam, mint egy verébről? Én még a házunk előtt elrepülő verebeket sem ismerem, nemhogy a világ összesét és akkor még a struccokról, pingvinekről, sasokról, papagájokról nem is beszéltünk, arról meg végképp nem, hogy vannak emlősállatok, meg hüllők is a világon.

Ha egyetlen verébnek sem eshet úgy baja, hogy Isten ne tudna róla, és Jézus külön megemlíti, hogy mi, emberek, akikért Jézus az életét adta, értékesebbek vagyunk, mint a verebek, akkor miért is félünk?

Ha nem is minden úgy alakul az életben, ahogy szeretnénk - és valljuk be, hogy főleg nem úgy alakul -, legyen elég nekünk, hogy értékesek vagyunk Isten szemében. Nem azért, mert bármit tettünk volna, hanem azért, mert Ő mindent megtett, hogy értékünk Isten Fiának értékével legyen egyenlő.

---------------------------------

Lépj végre tovább!

„Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!”Zsoltárok könyve 31:6
Nyújtod felém a kezed, mert így biztosabbak lépteid. És megyünk. Lépcsőn fel, lépcsőn le. Megyünk előre és visszafelé. Aztán megállunk, mert meg kell nézni a fűszálat, a fakérget, az út repedését. Letérünk a járdáról a kavicsos részre, és most még erősebben kapaszkodsz.

 „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” János I -1:9

Nem is olyan egyszerű. Továbblépni, magad mögött hagyni azt, ami már megtörtént, amin már nem tudsz változtatni, bármennyire is szeretnéd. Továbblépni, úgy, hogy nem a múlt köveiből építkezel tovább. Megbocsátani a másiknak és saját magadnak. Elfogadni, hogy Valaki megbocsátott neked igazán, és soha többé nem fogja felemlegetni, hogy mit tettél tavaly nyáron.

Megbocsátás. Hallottad már ezt a szót életed során, de olyan nehéz igazán ismerni - adni és elfogadni. Adni a másiknak feltételektől mentesen, és továbblépni visszapillantó tükör nélkül afölött, amit veled tett. Feldolgozni a fájdalmat, talán el is felejteni, és újra bizalmat szavazni a másiknak. Adni önmagadnak, ez talán még nehezebb. Önmagadnak megbocsátani, helyére tenni a saját őrült lépésedet, lerendezni saját magaddal hibás döntéseidet, és emelt fővel tovább lépni.                             És elfogadni, hogy ő megbocsátott neked, nem haragszik többé rád.                      Megbántottad, de most már vége, ő továbblépett.

Ne kérdezd, nem tudom, melyik a könnyebb. Adni másoknak, és megvívni a harcot az emlékekkel? Adni magadnak, és megtanulni szeretni a tükörből félénken rád néző lényt? Elfogadni valaki mástól, elfogadni, hogy szeret minden ellenére?

Isten üzenete talán pont ezért szól ma így hozzád: ha kéred, Ő megbocsát. Megbocsát úgy, ahogy ezt senki más nem tette veled. Megbocsát, és soha nem említi azt, amiről "papíron megegyeztünk", hogy nem beszélünk róla. Továbblép, és azt kéri, tedd meg ezt a lépést ma reggel vele! Megbántad, amit tettél, bocsánatot kértél, és Ő megbocsátott.

Ma reggel Isten arra kér, fogadd el az Ő bocsánatát! Fogadd el, hogy túltette magát a múlt heti őrült döntéseden, soha többé nem emlékszik rá, és újra úgy bízik benned, mint előtte. Engedd, hogy ez a felszabadult érzés ma eltöltsön, magával ragadjon, és add tovább másoknak!