Hőstettek, vagy hit-tettek?

„Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, a tűz erejét kioltották, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök lettek a háborúban, és megfutamították az idegenek seregeit.” (Zsidókhoz írott levél 11:33-34)

Ez aztán igen, mondhatnád! Milyen csodálatos tettek ezek: országokat meghódítani, vadállatokat legyőzni puszta kézzel, a tűz pusztító erejét megfékezni, az ellenségtől elől megmenekülni, meggyógyulni halálos betegségekből, az óriási seregbe gyűlt ellenséget megfutamítani. Szinte Hollywoodba illő események. Mintha csak James Bond, vagy a Rambo film jeleneteit látnák magunk előtt. Talán erre vágyunk mi is, szeretnénk ilyen nagy-nagy tetteket véghezvinni, híresek lenni, nagy dolgokat véghezvinni.

Ezek a jelenetek azonban nem egy Hollywoodban készült filmből valók, nem valamilyen számítógépes videó effekt termékei. Ez valóság. Isten ugyanis néha valóban ilyen óriási, felfoghatatlan tetteket hajtott végre benne hívő gyermekeink keresztül. Időnként csodás dolgok történtek a hívők életében, mert Isten, akinek ők szolgáltak, hatalmas Isten. Alkalmanként az Úr úgy látta jónak, hogy felfüggessze a természet törvényeit, ilyenkor csodák történtek. El tudom képzelni, hogy ezek az események nagyon fellelkesítették azokat, akik látták, akik részesei voltak a csodáknak.

Sokan ma is arra vágynak, hogy csodák sorozatában éljenek. Úgy gondolják, hogy akkor lesz erős a hitük, vagy akkor tudják teljes szívvel követni az Urat, ha nem múlik el életükből egy nap sem úgy, hogy valamiféle fantasztikus dolog ne történjen velük. Valóban lelkesítőek és hitben megerősítőek az ilyen jellegű tapasztalatok. Egyvalamit azonban meg kell értenünk: nem a csoda szüli a hitet, hanem a hit szüli a csodát!

Tudom, hogy azok a hithősök, akikről a Zsidókhoz írott levél tizenegyedik fejezete szól, nem azért hittek, mert csodákat láttak, vagy mert csodákban volt részük. Ők akkor is hittek, amikor nem történtek csodák. Sőt tovább megyek, az ő hitük akkor sem ingott meg, amikor szörnyű nehézségeken, szenvedéseken kellett átesniük. Itt a bizonyíték: „Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg. De életükben nem kapták meg, amit Isten ígért nekik. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek beteljesülésének” (Zsidók 11:13). „Egyeseket kigúnyoltak és megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak. Voltak, akiket kövekkel dobáltak agyon, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg. Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak, szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket. Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. … És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.” (Zsidók 11:36-38, 39).

A hit nem a csodákra épül, hanem Isten Szavára, Isten Igéjére, ami igazság és sohasem változik. Örülj annak, ha hited eredményeképpen időnként nagy dolgok történnek az életedben, s kézzelfoghatóan megmutatkozik Isten jelenléte. De akkor se csüggedj, ha a körülmények veszedelmessé válnak. Hited nem a körülményeken, hanem Istenen, az Ő Szaván nyugodjon. Isten sohasem változik, Ő mindig hű marad hozzád: „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Malakiás 3:6). Ne a csodákra vágyj, hanem arra, hogy hited erős legyen Benne, aki változatlan szeretettel vesz téged körül minden napon. Ne a körülmények határozzák meg hitedet, hanem Jézus, akibe hiteddel kapaszkodhatsz. Minél erősebb megpróbáltatásban van részed, annál erősebb hittel kapaszkodj az Úr Jézusba, s megmenekülsz. Próbáld csak ki! Hidd el, így működik.

----------------------------------

Felszabadító bűnvallás

„Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.” (32.Zsol- 3-5.)

Forró nyár volt. Vakáció. Az önfeledt játékot az étkezésen kívül nem szakította félbe semmi. A tanévben elhanyagolt játékok hada elborította a szobát. Erőddé vált az asztal, a szék, a szekrény, melyért véres küzdelmet folytattak a plüssmacik, babák, kisautók, építőkockák, sőt még anyáék porcelánedényei is.

Ám egy szép napon, pont ebből lett a baj. Mikor a kisautók és macik egyesült serege végső rohamra készült az üveges vitrint védelmező csészék és tányérok ellen, egy ügyetlen csupor megcsúszott az egyik bástyán és menthetetlen zuhant a padlóra, ahol apró darabokra tört.

Jaj, Jancsi most mi lesz? Ha ez kiderül, nem lesz délután strandolás, és elmarad a megígért fagylaltozás is. Gyorsan szedjük össze a darabokat, a fiókban van ragasztó. Ó, hova is való ez a sok apró darab? Á, ez nem fog menni. Inkább beteszem ebbe a dobozba, később majd megint megpróbálom.

Aznap már nem volt több támadás.  Jancsi tűzszünetet hirdetett, és szokatlan módon elpakolta játékait. Ebéd közben sem nagyon akart nyilatkozni anyu faggatózására, hogy ki is áll nyerésre.

A strandon sem volt igazán felszabadult a lubickolás, és valahogy most még az a két gombóc fagyi is alig ment le. Egész végig azon töprengett, mi lesz, ha nem sikerül később sem megragasztani az eltört edénykét, és mi lesz, ha észreveszik, hogy hiányzik?

Hazaérve a dobozt, mint a kis csupor koporsóját elásta mélyen a téli dunyhák alá. Itt nem fogják megtalálni, gondolta. Ám a vacsoránál olyan furcsán néztek rá. Biztos volt benne, hogy anyu már mindent tud, mégsem szól semmit.

Egyszer csak nem bírta tovább. Jancsi átkarolta mamája derekát és sírástól elcsukló hangján csak annyit mondott: Én… Én… Én…

Tudom, Tudom. - volt a szelíd válasz, - ne sírj, minden rendben van.

Mai Igénk arra hív, hogy ne titkolózz, ne emészd magad tovább! Mennyei Atyád tudja jól, hogy mit törtél össze eddigi életed során, de ennek ellenére vár, hogy megbocsáthasson.

Gyere sírd ki magad szerető karjaiban!