Te kié vagy?

Kína egyik belső tartományában az idegenek ellen fellázadt tömeg megragadott egy védtelen keresztyén iratterjesztőt és végig hurcolva az utcán, arra akarta kényszeríteni, hogy torkaszakadtából kiáltozza: „Én az idegenek ostoba rabszolgája vagyok!” az iratterjesztő erre azt mondta, hogy ő csak akkor hajlandó kiáltozni, ha megengedik neki, hogy ő megnevezhesse azt az idegent, akinek ő a rabszolgája. Azok szitkozódások és fenyegetések között mondták, hogy megengedik, csak minél hangosabban kiáltozzon, de azonnal. Az iratterjesztő erre boldog örömmel harsogta végig az utcákon – míg csak be nem rekedt teljesen:

„Én Jézus Krisztus hűséges rabszolgája vagyok!”

------------------------------------------------------

Nagyon gazdag volt

Egy evangélistától, aki családjával együtt nagyon szerényen és egyszerűen élt, az a hír járta, hogy nagyon gazdag. Mikor egy nap a faluban járt, találkozott vele az adószedő, és megkérdezte:

- Igaz, hogy ön nagyon gazdag, uram?

- Igen. – felelte a prédikátor. – Valóban gazdag vagyok.

- Úgy? – figyelt fel a tisztviselő, és előhúzott egy zsebkönyvet. És mekkora a vagyona?

- Elsősorban van jó egészségem, és az egészség többet ér, mint a gazdagságnál.

- Nagyon helyes! – mondta a másik. – De mit mondhat még a tulajdonának?

- Jó feleségem van. – felelte a prédikátor – És ez többet ér, mint a drágaköveknél

- Rendben van – mondta az adószedő – Más vagyona nincs?

- De igen! Vannak egészséges, engedelmes gyermekeim, és a gyermek Isten gazdag áldása!

- Jó, jó, de még?

- Ezenkívül polgárjogom van a Mennyben, ott vannak eltéve legnagyobb kincseim. És Isten Igéjéből tudom, hogy Isten gyermeke vagyok. Ő az én Atyám.

- Más vagyona nincs?

- Nem, egyéb kincsem nincs.

- Uram – mondta az adószedő – akkor ön valóban nagyon gazdag ember, de az ilyen vagyonért nem fizetnek adót.

--------------------------------------

 Husdson Taylor és a teáscsészék.

Hudson Taylor, a Kínai Belmisszió alapítója, egy fiatal misszionáriussal beszélgetett, aki arra készült, hogy munkálkodni induljon Kínába.

- Idefigyelj! – mondta Taylor, és aztán nagyot ütött öklével az asztalra.

A teáscsészék táncoltak, és a tea kifröccsent a terítőre. Miközben a megdöbbent fiatalember kíváncsian figyelte, hogy mi történik, Taylor így folytatta:

- Amikor munkálkodni kezdesz, számos akadállyal találkozol. A próbák csapásokként hatnak rád. Gondolj arra, hogy ezek a csapások csak azt hozzák ki belőled, ami benned van!

----------------------------------------------------------

 Isten háza

Egy apuka sétálni megy az öt éves Sárával és a 7 éves Gergővel. Az imaház előtt elhaladva Sára megkérdezi édesapját:
- Ugye ebben a házban lakik az Isten.
Gergő komoly megfontolt hangon szól oda húgának:
- Nem, Isten nem itt lakik, itt csak rendel.

------------------------------------------

A kalapács

„Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” Jak. 1.19

  Fel akarja akasztani a képet a falra. Szöge van, de kalapácsa nincs.

- Sebaj, a szomszédnak van – ötlik hirtelen eszébe. El is határozza, hogy átmegy és kölcsönkéri.

  De kétségek ébrednek benne. És mi lesz, ha nem akarja kölcsönadni? Hiszen tegnap is olyan hűvösen üdvözölt…Talán sietett…, de lehet, hogy csak úgy tett, mintha sietetne, mert neheztel rám. De vajon miért? Én aztán sohasem bántottam meg, egyszerűen képzelődik… meg beképzelt is. Hát nem? Ha tőlem kér valaki egy szerszámot, azonnal odaadom… Hogy lehet megtagadni egy ilyen egyszerű kérést, mint az enyém? Az ilyen alakok alaposan meg tudják keseríteni az ember életét! És még ráadásul azt hiszi, hogy rászorulok a kegyeire!

  Átrohan, csönget és dörömböl, pulykavörösen üvölt rá az ajtót nyitó szomszédra:

- Tartsd meg a nyomorult kalapácsodat, te senkiházi!  P. Watzlawick nyomán

--------------------------------------------------

Ezékiel--18--1—18--Majd így szólt hozzám az ÚR szava: Miért mondogatjátok ezt a mondást Izráel földjén: „Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott bele”?

Élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, hogy nem lesz többé helye köztetek ennek a mondásnak Izraelben. Íme, minden lélek az enyém. Az atyák lelke ugyanúgy az enyém, mint a fiak lelke. Amelyik lélek vétkezik, annak kell meghalnia!Ha valaki igaz, és törvény szerint, igazságot cselekszik, ha nem eszik a hegyeken, és szemét nem emeli föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztátalanságában, ha senkit sem nyomorgat, visszaadja adósának a zálogot, semmit nem vesz el erőszakkal, kenyeréből ad az éhezőnek, és ruhával fedi be a mezítelent, nem kölcsönöz uzsorára, nem kér kamatot, tartózkodik az álnokságtól, igaz ítéletet hoz a felek közt, rendelkezéseim szerint jár, és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék: az ilyen ember igaz, és biztosan élni fog – ezt mondja az én Uram, az ÚR

Megosztom veled…

 Ez. 18:7.

   Éppen örök barátságukra koccintottak.

 - Ha öt televíziód lenne, nekem adnád az egyiket, barátom?

 - De mennyire, barátom!

 - Ha öt autód lenne, nekem adnád az egyiket, barátom?

 - De mennyire, barátom!

 - Ha öt házad lenne, nekem adnád az egyiket, barátom?

 - De mennyire, barátom!

 - Ha öt inged lenne, nekem adnád az egyiket, barátom?

 Megrázta a fejét.

 - De hát miért nem, barátom?

 - Mert öt ingem, az bizony van…