--------------------
Kurczina Terézia

A jelen apostolai
Testvér, feladatunk van ebben a világban,
Jézust árasztani országban, világban.
Elmondom testvér, kik vagyunk mi,
mi vagyunk a jelen apostolai.
--------------------------------------
Kiss Zoltán Péter

A második Templom
Régit hozván, mégis újat,
Száraz nyárban ős szél fújhat,
Vak népeknek látást adhat,
Fáradt látók új fényt kapnak...
----------------------------------------
Verbényi Zoltán
Idő

Főnix!
Szellemed lángoló tűzmadár,
Mely felperzsel mindent maga körül.
Csak akkor nyugodik meg kissé,
Ha elcsendesülve lelkedre ül...
-----------------------------------

Gameboo

Ima
Áldott legyen a neved, áldott légy, Uram.
Oldozd fel bűnömet, mit meg nem bántam soha.

-------------------------------------------
Waldinger Ágnes Ima

Teremts újra
Eljöttél - itt vagy újra!
Mert teremteni akarsz, egy jobb világot
Hát söpörj le az asztalról mindent! -
És tégy úgy, ahogy jónak látod...
---------------------------

Németh Zoltán Church
Harag

Költőtárs
A költő verseiben életét mondja el,
múltja tollából életre kel.
De ezt nem értheti más,
csak mi ketten költőtárs.
------------------------------
Kiss Zoltán Péter Barátság

Lélekvesztő!
1.
Mint egy bárka a hullámzó tengeren,
Úgy hánykolódik a lelkem untalan.
Szövöget áhított, titkos terveket,
S így felkorbácsolja a hullámokat.
Eszeveszett viharok közepette,
Hol hullámhegyen, hol hullámvölgyben áll...

---------------------------------------

Gameboo .
Hogy lehet?
Szavakba önteni, hogy lehet?
Elmondani nem lehet,
mit érez a szív és a lélek
mikor szereteted perzsel, éget...

Ladányi Andrásné Ági ,- A gondolat ereje.
A szó a gondolat öltözéke,
Ha felhangzik, érti az emberek nemzedéke.
A fül az a kiskapu, melyen, ha bebocsátják,
A szívükben megpihen, s leveszi ruháját.
Ha a szó ismét meztelen, munkába áll nesztelen,
S ha elég tiszta a gondolat, elűzi a gondokat.
Hát legyen minden gondolatnak fehér a palástja,
Hogy aki beengedi, biztosan meglássa.
Meglássa azt, amit eddig csak sejtett,
Hogy szívében lakik az Isteni Lélek

--------------------------------------

ImádkozOM

Az Úr az én pásztorOM.
Mindig hozzá imádkozOM.
Nincs ebben az életben más feladatOM,
Mint szeretni Őt, s magamat megvallanOM.
Hitemben Uram, többé nem paráználkodOM,
Nem ölök többé, hisz testvéreimet nem bánthatOM.
Ami nem az enyém, azt el nem lopOM.
Nem szólok hazugságot, hisz nincs rá okOM.
Nem kívánom másét, mert nagy az én vagyonOM,
Nem is ítélkezem, így nem lészen bánatOM.
Amim csak van, mindenem átadOM,
Hogy tiszta legyek, mire testemet elhagyOM.

---

Erdélyi József: ANYAI SZÓ

Vertük a fecskefészkeket,
az istállóeresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecske fiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, -
játszottunk... Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?...

Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom. -
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklő gyermekszívemet...
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!

Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?...

Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
de félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb...

Miért is tanított jóra, szépre?
Mért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erőseké a Föld,
kiknek szívében nincs bűnbánat,
se irgalom, se kegyelem!...
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.

Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, -
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.

Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyereket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? -
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívről szívre, szájról szájra,
ne is némulj el sohasem!...
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp, 2001.)

---

Pákolitz István: PALMARUM

A város vezetői persze hogy nem fogadták.
Futóbolondnak nézték
a szamaras istenadtát.

Se tűzoltózenekar, se lányok.
De az utca kivonult,
hozsannázott.

Senki se tudta, szomorú tekintete mért mereng a
Koponyák hegyén. Senki se látta, hogy árnyékot vetett rá
a furcsán összeácsolt gerenda.

Az elit-népség firhang mögül leste
a tüntetést és biggyesztett a pálmavirághintő
mezétlábas seregre.

A bohócos utcabálra.
Hát ez a híres - szólt az írástudó -
bélpoklosok, cselédek prófétája!

A lány megkérdezte: igaz, hogy még nőtlen?
A hírharang sógorasszony
valami vereshajúra célzott, elmenőben.

Nem normális - mondta az öreg Lévi.
Veszedelmes szakma - óvakodott a vámos.
A felesége sóhajtott: milyen szépszál férfi,

ez ugyan még a légynek se vét!
Kint nőttön-nőtt a lárma. Bent mélyült a csönd,
s nem ízlett az ebéd.
(Forrás: Új Aranyhárfa Bp.2001.)