Otthon

Milyen kopottnak, komor megszokottnak
tűnt fel előtte az atyai ház,
mikor útrakelt…
S most, amint előre vigyáz,
odarepül szeme minden álma.
Ó, bárcsak ott bocsánatot találna!
Vágytelt szíve örömtől énekelt,
rab otthonából, hogy magát kitépte.

Azóta fáradt, roskadt lett a lépte,
csalódott, kínlódott, epedt sokat.
Gúnyos, kevély, hamis barátokat,
kőszívű gazdát, kövér disznócsordát
lát maga mögött, hogyha visszanéz,
szíve oly sebzett, oly nehéz.
Méltatlan immár az atya nevére,
Ki ellen oly keményen vétkezett.

Nem, nem is várja már, hogy mint gyermeket
ölelje ismét szerető szívére;
fogadja csak a béresek sorába.
Hogy vánszorog a fáradt, sebzett lába,
pedig ím, egyre ismertebb az út,
s a domboldalban látja már a házat.
Bűnbánó szeme fájó könnybe fut.
Valaki látja, várja, jő elébe
kitárt karokkal, ő meg térdre roskad,
s míg bűnbánó igéket mond szája
szeretet végtelenje hull le rája,
tovatűnik az egyedüllét éje:
Van Atyja! Úgy, mint soha még,
hisz most, csupán csak most ismerte meg!
A lelke szégyentől remeg,
hogy akit elhagyott és megvetett,
az maga a sóvárgott Szeretet!
És másnap bejárja a drága házat,
nem mint börtönt, hanem mint otthonát.
Mindenből édes béke árad,
mindenen öröm fénye ömlik el.
Íme, a szépség! Minek is kereste
a csábító világ zajában messze?
Hálás meleg szíve most felfigyel.
Hol itt a börtön?
Jár-kel szabadon.
Keményen fogja a kasza nyelét,
- otthon a munka oly édes!
Míg kalászok aranyló ezrét
Boldogan dönti halomba
lelke újabb ujjongással telik.
Csupa öröm reggeltől estelig.
Úgy érzi, mintha napsugárba,
fénylő, meleg ruhába járna-kelne.
Ruhája Atyja végtelen kegyelme.
Szíve, mint egy titokzatos harang
ezt az egy nevet zúgja,
zengi folyton:
Otthon, otthon, otthon!
Túrmezei Erzsébet (Bálint Ibolya versesfüzetéből, 1993)
-----------------------------------------

Isten kárpótol, ha megtérsz
(Jóel 2,25)

Életünk sokszor bukások, kudarcok sorozata,
Mintha lelkünkben pusztítana a sáska, a gabonarozsda.
Sötét árnyként vetül ránk a múlt árnyéka,
Bánkódva tűnődünk azon, hogy másképpen lehetett volna...

Kötelességeink, melyeket nem teljesítettünk,
Elvárások, kérések, melyek elől kitértünk,
Döntések, elhatározások, melyeket nem hoztunk meg,
Kapcsolatok, melyek nem jól működnek,
Lelki harcok, amiket nem vívtunk meg!

Sorolhatnánk bukásainkat, eleséseinket,
A lelkifurdalást, mely nem hozza helyre a helyzetet,
Csak a felismerés, a beismerés, a bűnvallás,
A bűnbánat, a bocsánatkérés és a bűnelhagyás!

A hit által való teljes megújulás,
Az Úrral való közösség és helyreállás
Változtatja meg lelkünk kudarcos állapotát,
Melyben feloldozva, megigazulva léphetünk tovább.

Isten kárpótolni tud az eltékozolt évekért.
Az elszalasztott lehetőségekért, csak ne tévessz célt!
A múltat hagyd magad mögött, többé ne keseregj,
Nekifeszülve célegyenest fusd meg
az előtted levő küzdő teret!
Vajdai Zita, 2010.07.22.

-----------------------------------------

Tudod-e, hogy tékozló vagy?

Ha ifjúságod legszebb éveit eltékozoltad,
Nem törődtél azzal, hogy mit hoz a holnap,
Szüleidet kegyetlenül megszomorítottad:
Te is tékozló gyermek vagy!

Ha észrevetted, hogy az utad rossz irányba halad,
És úgy érzed, a gondok terhe elviselhetetlenül nyomaszt,
Még a moslékos vályúnál sem jut neked falat,
Fordulj vissza határozottan, ne köntörfalazz!

Tedd félre a szégyent, és ne védekezz,
Ne magyarázkodj, és ne várd, hogy megértsenek.
Légy őszinte, és ismerd el bűnbánattal vétkeidet,
Mondd azt, hogy: Atyám, vétkeztem ellened!

Ne törődj azzal, hogy mit fog szólni más,
Ismerd el, hogy te vagy a hibás.
És hidd el, hogy így is szeret Atyád.
És magához ölel, mint megtérő fiát!

Hidd el, hogy Atyád csak erre vár,
Ő már útban van feléd, tárt karokkal vár.
Lecseréli rólad a szennyes ruhát,
És készíttet neked bőséges lakomát.

Térj meg Atyádhoz, ha felismerted magad,
Ne várj egy percet sem, fuss, rohanj, szaladj!
Ma még tart a kegyelem, de ki tudja, mit hoz a holnap?
Talán az utolsó esélyed ez a nap!

Felismerted-e, hogy te is tékozló vagy?
Ha nem tudatosult benned még soha, biztos, hogy az vagy!
Mert mindnyájan tékozló fiak vagyunk,
Az eredendő bűn miatt az Atyától eltávolodtunk.

Ezért van szükség a megtérésre,
Az Istennel való helyreállásra, az újjászületésre.
Az Atyánál mindenkinek van esélye,
Garancia erre Jézus Krisztus vére. Vedd igénybe!
Vajdai Zita, 2010.02.17