Ne feledjétek, hogy ....

SZERETET nélkül a kötelesség elkedvtelenít
SZERETET nélkül a felelősség kíméletlenség
SZERETET nélkül az igazságosság megkeményít
SZERETET nélkül az okosság ravaszság
SZERETET nélkül a barátság képmutatás
SZERETET nélkül a rend kicsinyesség
SZERETET nélkül a becsület gőg
SZERETET nélkül a gazdagság fösvénység
SZERETET nélkül a hit vakbuzgóság
SZERETET nélkül az élet értelmetlen

------------------------------------------

MÁGNESEK
Bármerre tántorog a lábam,
bárhová kerget a robot,
erejét elküldi utánam,
s mágnesként vonz a karotok.
Országokat vethet az élet,
állíthat közénk falakat,
útjaimon egyre kísértek,
eleven erővonalak.
Körülvesztek, át is öleltek,
óvtok útvesztő utakon.
Mágneseim: két kicsi gyermek,
Párom, szívetek hazavon. Füle Lajos
---------------------------------------------
A KISFIÚNK A BIBLIÁVAL
A kisfiúnk kocog a Bibliával,
csendes helyet keress tűnődve – rávall –,
mint a nagyok, „olvashat” örömére!
Hiszi, viszi, olyan komoly a képe!
Kinyitja, és botorkál szeme rajta…
Nem tudja még, hogy megfordítva tartja. Füle Lajos

----------------------------------------

MINT A GYERMEK
„Mikor gyermek valék,
Úgy szóltam, mint gyermek” *
– Mostanában olyan kedves ez az Ige érzékeny fülemnek.
Kicsi fiúnk sok-sok mondanivalóját úgy megmagyarázza!
Díszíti virággal, menti szeretettel, értelmetlenségét
is, ha egyszer- egyszer fülem meg is bántja.
Ez az Ige sohsem szólal meg hiába.
Hisz úgy szól, mint gyermek, hisz úgy él, mint gyermek.
Pár esztendejéből így is olyan ízes gyümölcsök teremnek,
lelke mezejéről így is oly üdítő virágok fakadnak!
Talán szegényebbek leszünk mi is, ő is,
mire elmaradnak.
Szóljon örömünkre, szóljon hát, mint gyermek,
s nyitogassa szívünk rég bezárt ajtóit:
a gyermeki lelket! Füle Lajos,-
-------------------------------------------
Szép az álom, fényes az elmélet,
de sok álmot megcsúfol az élet.
Mondjuk, mikor érkezik a gyermek:
szent a gyökér, az ágak is szentek,
s elámulunk, mikor le-leválnak
áldott törzsről szentségtelen ágak.
Találgatjuk évtizedek óta:
hogy teremhet rossz gyümölcsöt jó fa?
S nincs felelet, csak szomorú tények,
fiainkban kihunynak a fények.
Nem örökre tán, csak kis időre.
Talán előbb térünk pihenőre,
s mire ők is a küszöbhöz érnek,
szívükben is megszólal a LÉLEK.
Így is lehet, így is van ez néha,
másra is van ellenkező példa.
Állunk fiúnk bölcső-ágya mellett,
örülünk, hogy ékes ez a gyermek,
de szívünkön átsuhan a kétség:
kell-e neki majd az a reménység…?
Talál-e, ha kergeti az élet,
Kegyelemben ő is menedéket?
Kicsi fiúnk álmos szeme rebben,
harangoznak kinn a kerületben.
Dajkálgatunk magunkban egy óhajt:
Ugye, URUNK, egyszer neki szól majd?
S titok- Ige fészkel a szívünkben:
„Könyörülök, akin könyörültem”. Füle Lajos