A NEM-üdvösség-kérdésekről

Ki az, aki szívesen vitázik mostanság a keresztyén élet mindenféle kérdéséről? Főleg nagyon határozott partnerekkel… jajj. A hitünkkel kapcsolatosan persze mindig akad vitatéma, sok mindent nem egyformán értelmezünk, amit a Bibliában olvasunk, meg aztán vannak olyan dolgok is, amikről egyáltalán nem olvasunk benne. Most akkor van valami szerepünk a saját megváltásunkban? Vagy szabad akaratunk? A végén mindenki fog ítélőszék előtt állni, vagy a megváltottak csak simán mennek rögtön a mennybe? A paráznaság az most házasságtörés vagy házasság előtti szex mondjuk a vőlegényeddel? Sok ezekhez hasonló kérdés merül fel bennünk. És nem véletlenül vannak különböző véleményen róluk más-más felekezetek: egyszerűen vannak dolgok, amik nem egyértelműek a Biblia alapján…
Amit mondani akarok mindezzel az csak annyi, hogy ezeket a bizonytalanságokat talán jobb elismerni, mint takargatni. Ameddig hiszünk abban, hogy Jézus áldozata miatt Isten megbocsátott nekünk, és ezért örök élet vár ránk, ha az áldozatot elfogadjuk, addig azt hiszem, minden rendben van. Én a magam részéről, ahelyett, hogy ragaszkodnék hozzá, hogy márpedig Isten választja ki, hogy ki az, akinek megkegyelmez, és ez a kegyelem aztán ellenállhatatlan – ahogy mondani szokták –, vagy biztosan állítanám, hogy vért enni tutira bűn… ehelyett nekem van képem azt mondani, hogy nem tudom. Nem tudom, hogy van-e szabad akaratunk, vagy hogy együtt leszünk-e a családunkkal, szeretteinkkel a halál után, vagy hogy számít-e, hogy vannak jócselekedeteink. Nem tudom, hogy hogyan is van ez a predestináció dolog, és nem hiszem, hogy Isten azt várja, hogy tudjam, vagy hogy azt állítsam, hogy tudom. Mármint van véleményem ezekről a kérdésekről, és vannak élethelyzetek, amikor döntést is kell hoznom: eszek-e vért vagy nem, de ilyenkor szeretek úgy imádkozni Istenhez, hogy Istenem, nem tudom, hogy mi a helyes, hogy mit gondoljak. Kérlek, lásd, hogy szeretnék jól dönteni, és bocsásd meg, hogyha nem tudok!
Aztán abban reménykedem, hogy amikor majd ott leszek a mennyben, és végre minden válasz tiszta lesz, akkor azt tudom mondani Istennek, hogy: aha, szóval ezt a részét a mormonok vagy a baptisták gondolták jól, most már én is értem! Akkor itt én akarok a legújabb baptista lenni!
Addig is, én, pont ezért, igyekszem nyitott lenni a véleménykülönbségekre: és lehet, hogy ez azt jelenti, hogy nem köteleződöm el egyetlen vallási dogma iránt sem, hiszen azok épp a nem egyértelmű dolgokról nyilatkoznak nagyon határozottan. A reformáció óta persze mindenki arra van biztatva, hogy fedezze fel magának a Bibliát, és próbáljon ő maga rájönni az igazságokra. Én is ezt próbálom, bár tudom, hogy a végén nem lesz mindenről helytálló véleményem, de megteszem a tőlem telhetőt, a többiért pedig már előre bocsánatot kérek. Szerintem Isten tényleg meg fogja érteni.  Kovács Dorka

----------------------------

Sejtelem:
Egy régi érzés meglep hirtelen.
A lelkemen minthogyha átsuhanna
A rétek lelke, az erdők sugalma.
Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,

S besurrant hozzám a tárt ablakon.
Valamit suttog bús akácfalomb.
Távoli dallam halkan egyre zsong.
Kegyelem és a Békesség
Kísérjen utadon!