B. Radó Lili - Várni .

Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derűje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre
jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakul a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt, és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.

---

A Biblia üzenete
A két nővér, Mária és Márta alakja jelképe az imádságos, szemlélődő életmódnak, illetve a szolgáló szeretetnek. Ez az értelmezés azonban csak későn terjedt el, amikor már kezdtek kibontakozni a szerzetesi közösségek, s megjelentek az egyházban az Istennek szentelt élet különféle változatai.
Éppen ezért érdemes megfigyelnünk az eredeti eseményt. Az alaphelyzet világos: a Mester felkeresi barátai házát, s ott – további barátoktól övezve – tanítani kezd. Az egyik nővér felfogja a pillanat megismételhetetlenségét, s ráébred, hogy ez a legfontosabb, ami nem pótolható, ez a lényege ennek a látogatásnak

---

Márta ellenben követi a társadalmi konvenciókat: minderre az ő házukban kerül sor, éppen ezért a vendéglátás, az étel-ital, a rend és tisztaság róluk állít ki bizonyítványt. Vagyis miközben Mária Jézusra figyel, addig nővére önmagával, az elvárásokkal, a szokásjoggal, a rutinnal van elfoglalva.
Ezt a Mester még nem tenné szóvá. Ha a háziasszonyt a maga akarata, a maga elgondolása jobban érdekli, mint a vendég szándéka és üzenete, az csupán az ő gondja. Ám Márta túllép ezen: nem elég, hogy nem figyel, hogy a saját akaratát követi, még számon is kér. Senki nem igényelte tőle a főzést, ő mégis belefog. Utána pedig középre áll, és felpanaszolja, hogy miért nem segít neki Mária. Senki nem kérte tőle, hogy sürögjön-forogjon, ezt ő tartotta fontosnak, ez az ő „mániája", végül azonban – épp a számonkérés által – a saját akaratát akarja rákényszeríteni nővérére, a vendégekre, mindenkire. Nem Jézus a fontos, hanem az, hogy Márta szerint milyennek kell lennie a vendéglátásnak. Mindenki az ő akaratának engedelmeskedjen: Mária neki segítsen, és ne hallgassa a Mestert a lábánál ülve, Jézus ne tanítson, hanem értékelje az ő erőfeszítéseit.