Unod vagy lelkesedsz?

„Amikor eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában, és sokan, akik Őt hallották, álmélkodva mondták: Honnan vette ezeket? Miféle bölcsesség adatott neki, hogy ily csodadolgok történnek a keze által?”  Márk evangéliuma 6. rész 2. vers

Senki nem maradt semleges.

Mivel ma péntek van, holnap Jézus a Te gyülekezetedben is felmegy a szószékre és tanítást hallhatsz szájából lelkipásztorodon keresztül. Azonban Te sem maradhatsz semleges. Lehet, hogy unni fogod, hogy fárasztónak találod, talán el is bóbiskolsz közben – így is válaszolhatsz Jézus üzenetére. De álmélkodhatsz és csodálkozhatsz is. Engedheted, hogy a füledből a szívedig érjen a hallott Ige. Elámulhatsz azon a gondolatsoron, ami miatt éppen akkor, éppen ott kell lenned, és pont annak a mondatnak kell elhangoznia. Forgathatod szívedben, sőt utána is nézhetsz, hogy tényleg így van-e? Jól fejtegette-e az Igét az, aki ott fönt áll? Azt is megengedheted Istennek, hogy az Ő szava gyökeres változást hozzon létre, indítson el az életedben. Egyedül rajtad áll. 

Akkor ott kétezer évvel ezelőtt is ez történt. Egyesek csodálkoztak, álmélkodva hallgatták Őt, mások megbotránkoztak. Ma sincs ez másként. Azonban TE nem mindegy, melyik oldalon állsz. Keresd elő a lelki hallókészülékedet, és már ma készülj arra az üzenetre, amit holnap – szombaton – szeretne közölni veled a te Barátod, Közbenjáród és Urad.

-----------------------

„Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert. Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött!” Lukács írása szerinti evangélium 19:16-17

„»Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velük.« Amikor az Úr elszámoltatja szolgáit, minden egyes talentum kamatját jól megvizsgálja. Az elvégzett munka árulkodik a munkás jelleméről.

Aki öt talentumot kapott - és az is, aki kettőt -, haszonnal szolgáltatta vissza Urának a reá bízott képességeket. De semmi elismerést nem igényeltek. Talentumaikat kapták, és más talentumokat szereztek. A kölcsönkapott talentumok nélkül azonban nem lett volna nyereség. Tudták, hogy csak kötelességüket teljesítették. A tőke az Úré volt. A haszon is az övé. Ha a Megváltó nem árasztotta volna rájuk szeretetét és áldását, elvesztették volna az örökérvényű kincseket.

Mégis, amikor a gazda átvette a talentumokat, olyan elismerésben és jutalomban részesítette a munkásokat, mintha minden az ő érdemük lett volna. Arca sugárzott az örömtől és elégedettségtől. Boldog volt, hogy megáldhatta szolgáit. Minden szolgálatért és minden áldozatért megjutalmazta őket. Nem mintha ezzel tartozott volna, hanem mert szíve túláradt a szeretettől és melegségtől.

»Jól vagyon jó és hű szolgám - mondta -, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. «

Az Isten iránti becsületesség, hűség és a szeretetből végzett szolgálat kivívja a menny elismerését. A Szentlélek minden sugallatát, amely az embert jóságra indítja, és Istenhez vezeti, feljegyzik a mennyei könyvekben, és az ítélet napján Isten megdicséri munkásait.”

Ellen G. White: Krisztus példázatai; H.n.: H. N. Adventista Egyház, 1983, 250-251. o.