A TÉKOZLÓ FIÚ - ATYJA VISZONTLÁTÁSAKOR.

Atyám, ne fond karod nyakamra,
lágy ölelése fojtogat:
lehervadt régen orcám hamva,
tartsd vissza most a csókodat -
mert vétkeztem Te ellened,
nem vagyok többé gyermeked!

Koldus vagyok, rongyos ruhájú,
pazarló, léha, sőt vak is.
Nem illet engem, csak a vályú,
megelégedném azzal is.
Hagyd most a régit, fényeset -
leszek legkisebb béresed.

Kiadtad már a rám eső részt,
nem jár nekem több semmi más.
Hogy ínséget láttam s törődést,
csak én, csak én vagyok hibás.
Eltékozoltam jussomat,
mindent, mit név és otthon ad.

Ujjamra mégis gyűrűt húzol?
Díszesre váltod rossz gúnyám?
Szíved szerelme most is unszol
sok bánatjárta év után?
Ó, szív, atyai szív, örök!
Eléd roskadva megtörök.

Nagyobb a szíved, mint a vétkem,
mint ennen keblemben a vád.
Kivet mindenki, szomjan-étlen,
Te vagy most egyetlen barát.
Magam utálom, más kerül.
Te szeretsz híven egyedül.

Atyám, ölelj hát, csókold orcám,
édes, akár bocsánatod.
Kit visszavártál, bűne harcán,
fiad meghalt s feltámadott.
Óh, hív a ház! - add a sarut:
Ki elveszett, ma hazajut.

( ismeretlen szerző)

-------------------------------------------

A TÉKOZLÓ FIÚ HAZATÉRÉSE.

Atyám, itt vagyok, megjöttem.
Kíntól gyötörten kérem bocsánatod.
Ruhám elszakadt, sarum elkopott,
Éhes és szomjas vagyok.

Fiam, vártalak, mint éj a napot,
Mint kakas a pirkadatot.
Fiam, áldalak, hogy hazajöttél
Mint nincstelen pára,
Kit mindenki magára hagyott.

Szívem ujjong, hogy itt vagy újra,
Hogy rátaláltál az útra,
Ami hazavezet.
Kapsz ruhát, sarut,
Kapsz szeretetet.

Atyám – mondja az idősebb fiú –
Az hogy lehet, hogy hízott
Tulkot vágatsz fiadnak,
És embereid vele vigadnak,
Míg én a nap terhét
Hordozom hosszú évek óta,
És soha nem volt olyan óra,
Hogy barátaimmal
Mulathattam volna?
Még egy kecskefiat sem kaptam.

Fiam – szól az Atya -, ne légy
Vigasztalhatatlan!
Örülj inkább, hogy testvéred,
Ki elveszett, íme hazatért.
Megfizetett mindenért.
Te mindig velem vagy,
És mindenem a tiéd.
Vigadnod kellene,
Hisz testvéred feje fölül
Eltűnt a halál fellege.

Elveszett és megtaláltatott,
Meghalt és feltámadott!

Szerző: Makra Ildikó