A BÁRÁNY ÉS A PÉNZ.     

Elveszett a pénz, a drachma,

söpört az asszony miatta,

a szemétből kiragadta,

a pókhálóból kiemelte,

gondosan letörölgette,

s bár volt másik kilence,

ez lett az öröm!

Kódorgott a kicsi bárány

a zsenge zöld füvek láttán,

és - eltévedt a hegy hátán.

De a Pásztor ment utána

sziklák zuzmós vadonába,

kereste és - megtalálta!

Vad bozótból kiemelte,

vérzett: karjaiba vette,

s bár volt kilencvenkilence,

ő lett az öröm!

                        *

Én nem tudom, hogy mi voltam,

lehettem pénz: elgurultam,

szűk sarkok közé szorultam;

de lehettem én bárány is,

aki éhes, aki fázik,

s fél, ha a villám cikázik...

Énrólam szól a példázat.

Elfog a boldog alázat:

kerestek és - megtaláltak!

   Lukátsi Vilma

-----------------------------------------

EL NE HAGYD AZ OTTHONT! 

Fiam, az otthont soha el ne hagyd,

szeressed annak minden kis zugát,

szeressed annak régi képeit

és kopott arcú drága Krisztusát,

Virágait, mit ápolt jó anyád,

a melegét, amit tenéked ad,

szeressed annak minden kis zugát.

Fiam, az otthont soha el ne hagyd!

Mert úgy jársz, mint a tékozló fiú,

visszasírod majd minden örömét,

csókkal borítnád, áldva áldanád

a lenézett és megvetett rögét.

bús őseidnek áldott örökét,

mely nem volt hozzád gőgös vagy hiú.

Visszasírod majd minden örömét,

mert úgy jársz, mint a tékozló fiú.

   Kárász Izabella  (Fényből fényességet, )

-----------------------------------------------

Az Isten országa…

Ugyan miért beszélsz keresztyén vallásról,

Csalhatatlan hitről, örök boldogságról,

Ha kitűnik szavad üres pusztasága?

Nem beszédben áll az Istennek országa!

Mit ér, hogyha tudod a Biblia szavát,

Amely kijelenti Isten akaratát,

De a tudásodat tett nem koronázza?

Nem beszédben áll az Istennek országa!

Ha földi kincsed van, melyhez ragaszkodol,

És a szíved zárva szegénytől, árvától,

Akkor a gonosz lett lelkednek bálványa!

Nem beszédben áll az Istennek országa!

Hogyha képmutatás lett a szokásoddá,

És csak a látszatért váltál vallásossá,

Úgy hiába ajkad elmondott imája,

Nem beszédben áll az Istennek országa!

Ha a világ csábja, gyönyöre elragad,

S kétes örömiben keresed nyugalmad,

Gondold meg, két úrnak nem lehetsz szolgája,

Nem beszédben áll az Istennek országa!

Jézus szeretete legyen a szívedben,

Mely által hitet gyújtsz másoknak éltedben,

Így lesz a szent Ige üdvödnek forrása.

Nem beszédben áll az Istennek országa!

Mint a tékozló fiú, aki haza gondol,

Fölkel és atyjához nyomban útnak indul,

Úgy te is, a tettre, kelj fel, ó, még máma!

Nem beszédben áll az Istennek országa!

Nyári Gyula (Hozsannázó Napok c. Balog Miklós által szerkesztett kéziratos versgyűjteményből, I. kötet, 469.old)