Mi Atyánkhoz

(Mt 6. Rm 8 alapján)

„Mi Atyánk”- nak szólítalak, Istenem,

Biztonságot, szeretetet adsz nekem.

Vágyom a Veled való kapcsolatra,

Hogy felemelj és tarts szent karodba.

Eszembe jutsz, ha felébredek,

Vágyom rá, hogy hozzád beszéljek.

A Te atyai létednek tudata

Folyton ott van a gondolatomba.

Szeretlek, bár nem láthatlak.

Mégis, olyan valóságos vagy.

Jézusban hozzánk közel jöttél,

Testet öltve láthatóvá lettél.

Én tékozló gyermeked voltam,

Elmerülve a bűn szennyében, a porban

Te jóságos Atyaként bántál velem.

Köszönöm, hogy elfogadsz engem!

V.Z.2012.01.01

--------------------------------------------------

A tékozló fiú példája

„Hazamegyek!” – gondolta.

Sóvárogva nézett a moslékra.

„Eltékozoltam a jussomat.

Belátom méltatlanságomat!

Szégyen mardossa a lelkemet,

Útálom parázna, tékozló elvemet!

Gondolatom már más síkon forog:

Apámnál béresnek lenni is jó dolog!

Hazamegyek! Lesz, ami lesz.

Bízom benne, hogy apám szeret!”

A tékozló fiú így is tett.

Apja előtt a földre esett:

„Vétkeztem az ég ellen és te ellened!

Engedd, hogy ezentúl a béresed legyek!”

Mélyen megrendült az apja,

Amint bűnbánó fiát hallgatta.

Lehajolt hozzá és magához vonta.

A cselédeknek megparancsolta:

Készítsenek ünnepi lakomát,

Mert a tékozló fia hazatalált.

Fürödjön meg, és gyűrűt az ujjára!

Új ruhát rá! Sarut a lábára!

Borítsanak fátylat a sötét múltra,

Mert az elveszett itthon van újra!

Jó Atyánk is így bánik velünk,

Amikor önként bűnbánóan megtérünk.

A mennyben örömünnepet ülnek,

A megtérő bűnösök ha üdvözülnek!

Többet ad Isten, mint amit remélünk,

Ha bűnös útjainkból Hozzá megtérünk!

V.Z.2011.12.30

---------------------------------------------------

A KERESZTRŐL SZÓLÓ BESZÉD 
(Balog Miklós)

Az első szó: ‘‘ATYÁM! - bocsáss meg nékik,
mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!’’...
- Ő ‘‘ugyanaz’’ maradt, ki volt mindvégig.
a fájdalom nem változtatta meg.
Most sem tagadta meg Atyját, ki küldte,
s ezzel vallotta Fiának magát,
a Főtanács előtt ez volt a ‘‘bűne’’,
s ezért szabott rá rút kereszthalált.
Korábban is felmérte küldetését,
e névvel szólítván a Végtelent:
‘‘ATYÁM, hogy lényedet szeretve féljék,
megjelentettem a Te nevedet.’’
Ezt mondta: ‘‘A ti mennyei Atyátok
jól tudja, mire van szükségetek,
s mivel ATYA, gondot visel reátok,
fölösleges aggódva félnetek!’’

A Miatyánkban is mindnyájunk Atyja,
Ki Fiának értünk nem kedvezett,
s így szólít meg a legszebb példázatba’
mindenkit, hogy ne légyen elveszett:
‘‘Ha bűnöd testi-lelki éhhalálba
űz, akkor sem vagy még reménytelen,
mert hű Atyád vár - két karját kitárva -
szívére, hol bocsánatod terem!’’

Mert számunkra a legnagyobb szükséglet
az Atya áldó bűnbocsánata.
Mulandó a halál így, ám az élet
örök. Ezért volt ez első szava.

Nem vétett volna Ő az Írás ellen,
akkor sem, hogyha bosszúért kiált,
hiszen szokás volt ellenséggel szemben
idézni a nagy zsoltáros királyt
ki átkot dörgött minden vérszopóra,
ha üldözte az Isten emberét.
De most, hogy Isten lett szenvedő szolga
Ő ellenséget is szeretve véd.

Mert Isten messze több a szeretetben,
mint amilyennek a legkegyesebb
próféták ábrázolták. A kereszten
mindent felülmúlt az a szeretet!
S innen lövell vonzó energiákat
a süllyedő viágba szerteszét:
‘‘A bűnösnek nem bosszú kell, - bocsánat,
mit áldozat hoz csak, nem szent-beszéd!’’

Nem: sok saját sebe felől ítélte
- miként mi szoktuk - az embereket,
Ő mindhalálig mások javát nézte,
‘‘mert nem tudták, hogy mit cselekszenek’’.

Az értünk testté lett Isten imája
magába zárja egész életünk,
hisz töredékes tudásunkban járva
sokszor mi sem tudjuk, hogy mit teszünk.
Ő bűnösök Barátja, biztos Ügyvéd,
s Bíró, Ki ád örök amnesztiát.
Az biztosítja minden ember üdvét,
hogy meghallgatta Isten ez imát.