Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.  János 14:1-3

A tudat, hogy Benned van igaz otthonom, vigaszt nyújt egy olyan világban, melyben nincsenek garanciák, és semmi sem állandó. Bárhol is legyek fizikailag, érzelmileg vagy lelkileg, Uram, mindig visszatérhetek hozzád, s Te örömmel fogadsz, éreztetve, hogy fontos vagyok számodra. Ha Te nem lennél, időnként hajléktalannak érezném magam. Köszönöm, hogy örök hajlékom vagy!

Benned van reményem!

Uram, irgalmadért esengek,

Tudom, hogy nem érdemlem meg.

Nem mentegetőzöm előtted,

Csak Jézus érdemére építek!

Uram, kegyelmedért esengek!

Tekints rám és ne vess meg!

Méltó csak a megvetésre vagyok,

Neked ahhoz is van jogod.

Uram, szabadításodért könyörgök,

Mert szorongat az ördög!

Bűneimet hánytorgatja,

Félelmet kelt bennem a gonoszság atyja.

Uram, jóságodért esdek,

Kötözd be lelki sebeimet.

Segíts hordozni a keresztet,

Add, hogy mindhalálig hű legyek.

Uram, bocsánatodért esengek,

Hogy minden bűnömet bocsásd meg.

Jézus vérével fedezz be,

Hogy lelkemnek legyen fedezéke.

Uram, szeretetedért esdeklek,

Mint tékozló, méltatlan gyermeked.

Hadd lehessek szolgáid közül egy,

Hogy folyton közeledben legyek!

Uram, oltalmadért könyörgök,

Te védj, óvj, minden körülmények között!

Légy erős váram, menedékem,

Csak Te Benned van reménységem!

Vajdai Zita, 2010.07.23.

---------------------------------------------

Az Atya viszonyulása

Ha szülő vagy, érthetőbb számodra a tékozló fiú példázata.

Gyermekedre gondolsz, ki génjeit tőled és párodtól kapta.

És akik látják, rájönnek a hasonlatosságra,

Azt mondják: olyan, mint az apja, vagy mint az anyja...

Tékozló fiához miként viszonyult az apja?

Gondolt rá, figyelte az utat, és haza várta!

Kitárt karokkal közeledett feléje, amikor meglátta,

Szeretettel nézett bűnbánó, bűnvalló fiára.

Ilyen az Atya vonzása és az Ő viszonyulása.

A megtérő, bűnt elhagyó fiát rehabilitálja.

Gondja van a megtisztítására, helyreállítására,

Arra, hogy a tiszta ruha, a saru, a gyűrű tekintélyét visszaállítsa.

A fiú bár méltatlannak érzi magát,

Apja mégsem úgy kezeli, mint egy szolgát.

Abban nyilvánult meg az apa szeretete,

Hogy a tékozló fiát feltétel nélkül szerette.

És haragra gerjedt testvérét is szépen kérlelte,

Aki elmarasztalta apját, és öccse tékozlását felemlegette...

Emberi megítélés szerint a nagytestvérnek is volt igaza,

Míg ő a cselédekkel a birtokon dolgozott egy sorba,

Addig öccse a kikért örökséget mindet elherdálta.

Nem tudott őszinte örömmel borulni öccse nyakába.

Megszólalt benne az igazság érzete, amit őt önigazulttá tette.

És ez az érzés őt megkeményítette öccsével szembe.

De feléje is szeretettel viszonyult az apja,

Biztosította róla, hogy az ő rendelkezésére is áll összes vagyona...

Hívta őt is a lakomára, a lehetőséget elé tárta,

Hogy vesse el a haragot, és örüljön annak, hogy előkerült örököstársa!

Az apjának bőséges volt a vagyona,

a tékozlást már nem hánytorgatta,

Elég volt, hogy megtért tékozló fia...

És ki jónak hitte magát, az örömtől megfosztotta...

Így sértjük meg mindnyájan a jó Atyát,

Aki értünk áldozta egyszülött Fiát.

És Vele együtt mindent nekünk ajándékozott,

Ingyen, kegyelemből, hogy elkerüljük a kárhozatot.

Az ember pedig az Atya viszonyulását nem értékeli,

Vagy bűnnel, vétekkel szomorítja, vagy azzal, hogy ítélkezik...

A nagy bűnökből megtérő bűnös kegyelmet kap és üdvösséget nyer,

Míg sok tisztességesnek látszó kimarad, mert a bűneit nem ismerte fel!

Vajdai Zita, 2010.02.18.