Egységben élni .

Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. Zsoltárok 133

Ez a zsoltár az ún. bölcs mondások közé tartozik. Ez a zsoltár a fogság utáni időkre mutat, és hétköznapivá vált ez a zarándokének. A Hermón hegy, és a Sion összekapcsolása is ezt támasztja alá, valamint a főpapról szóló rész és emberek egyetértéséről szóló rész is azt támasztja alá, hogy hétköznapi zarándokénekről van szó.

A zsoltáríró az emberek együtt élésének a pozitívumát ragadja meg, ugyanis régen ez egy léleksimogató dolog volt. Gyakran megesett, hogy az apa halála után a testvérek az örökséget nem osztották fel, hanem együtt tartották, és együtt művelték a földeket, és látták el a gazdasági feladatokat. Így nagyobbak voltak a lehetőségeik, és a veszélyforrások pedig csökkentek. Ha az emberek egyetértésben élnek ez olyan üdítőleg hat, hogy a zsoltáríró azzal a hasonlattal él, „mint drága olaj a fejről lecsordul a szakállra…” vagyis annyira nagy boldogságot szerez ez az embernek, hogy az olaj amivel megkenetik túlcsordul. Óriási öröm ez, ha egy család együtt marad, ha egy közösség együtt marad.

Ugye nem szeret egyedül élni senki. Persze vannak, akik mondják, hogy milyen jó egyedül lenni, de ők is vágynak a társaságra. Most családok egymástól elszakítva élnek több ezer kilométernyi távolságban. Bizonyára nem így tervezték a jövőt, hogy szeretteinkkel majd csak jó esetben karácsonykor találkozunk. Nem fantasztikus volna, ha egyetértésben élnénk? Nyilvánvalóan igen! 

Az Úr csak oda küld áldást ahol így élnek. Egyetértésben. Még ha nem is élünk szeretteinkkel fizikai közelségben, de legalább egyetértés legyen köztünk, mert Isten a széthúzást nem tudja megáldani. Egy irányba tartunk, Ismerni akarjuk Krisztust! Ehhez kell, hogy egységben éljünk.

-------------------------------------------------------------

Vetés és aratás

"Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet." Pál levele a galáciaiakhoz 6:7-8

"Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: 

- Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

- Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? 

Hare (akit meggyilkoltak) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben. 

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat... és mi azt mondtuk, rendben.

Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket. (Spock fia öngyilkos lett.) És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztethessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy vezető azt mondta, mivel a fiúk úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk, és a gazdaság jól működik.

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk TV-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra, és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

"Kedves Isten! Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? 

Tisztelettel: egy Érintett Tanuló."

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkozni, miért megy a világ a kárhozatba.

Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.

Furcsa, hogyan mondhatja valaki, hogy hiszek egy Istenben, miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz Istenben!

Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre.

Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit, és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.

Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálón, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken.

Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló az istentisztelet napján, és láthatatlan keresztény a hétköznapokban?

Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?"

Forrás: http://www.inditlak.com/irasok/vilagnezetek-pergtzeben/190-amit-vet-az-ember-azt-aratja.html