MÁRTIN LUTHER KING ÉNEKE .

                                           

Jézus Krisztus jár velem, Nem bánt engem félelem;

Minden bajban, vészben Óv a kegyelem.

Nyújtja kezét, Irgalma véd;

Áldom az ő szent nevét!

Hogyha bánat terhe nyom, Kereszt súlya vállamon,

Nem hagy soha engem Drága Jézusom.

Hű karja véd; Vár rám az Ég...

Áldom az Ő szent nevét! Gerzsenyi Sándor

NEKEM AZ ÉLET…

Most a tavasz dalára hallgatok.
Körülölelnek könnyű illatok:
a föld szaga, az édes sarjadás.
Közel a húsvét, a feltámadás[1]. –
Tavasz bolyong most erdőn, réteken.
Dalol, az életről dalol nekem.
Útjára lenge barkaág hajol.
Az életről, az életről dalol.
A légbe’ hangok halk hulláma ring:
„Az élet álmaink és vágyaink… –
Akarunk, égünk, vágyódunk, vagyunk.
Az élet sóhajunk és bánatunk…”
A légbe’ hangok halk hulláma zúg.
Tavasz dalol… a dala oly hazug.

Ajkamon könnyű, halk mosollyal én
állok rügyet fakasztó reggelén
a földszagú, idegen dal felett,
és Jézus, Életem, köszöntelek.

„Nekem az élet”? Te világ, te föld,
ne hidd, hogy színed, illatod betölt,
a színed, fényed, vágyad, illatod.
Minden virágod ideadhatod,
s lelkem kiált, sikolt epedve: Még!
„Nekem az élet Krisztus!” Ő elég.
Színed, virágod, terved, vágyadat:
tavaszi föld, a szívem megtagad.
Földszagú dal, zenghetsz a réteken,
én megtagadlak! Más az énekem.
Lelkemre hullnak fények, sugarak.
Megyek a kéklő tiszta ég alatt,
utamra hajlik barka, mirtuszág,
és zengem én az élet himnuszát,
az Életét… az Úrnak Krisztusát.

Túrmezei Erzsébet

Ez az a nap:

||: Ez az a nap, ez az a nap,
mit az Úr szerzett, mit az Úr szerzett. :||
||: Örvendjünk, vígadjunk e napon :||
mert ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr szerzett.

||: Jézus az Úr, Jézus az Úr
akit szolgálunk, akit szolgálunk. :||
||: Szolgáljuk hûséggel szent nevét, :||
mert Jézus az Úr, Jézus az Úr, akit szolgálunk.

||: Eljön az Úr, eljön az Úr,
akit úgy várunk, akit úgy várunk. :||
||: Egy szívvel mondjuk, hogy jöjj vissza már. :||
Jöjj el Uram, jöjj el Uram, jöjj el Úr Jézus.

-----------------------------------------------------------------------

Ne légy bosszúálló

„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.”

Példabeszédek könyve 20:22

Ősi szokás, hogy a rosszért rosszal fizetnek. A vérbosszú például olyan erősen beleivódott bizonyos kultúrákba (Korzika, Szardínia, Albánia, bukovinai székelyek, kaukázusi népek, stb.), hogy a megtorlás kötelezettsége több generációkon át, apáról fiúra száll. A bosszú motivációja ezeknél, a népeknél a meghalt ősök szellemétől való félelem. Ha a hozzátartozó nem torolja meg a megölt rokonán esett sérelmet, átok telepszik a családra.

Ma már talán nem hiszünk az ilyen mesebeszédben, de a bosszú bizonyos formáit még mindig elfogadhatónak tartja a társadalom. Koller Éva pszichológus például így fogalmaz: „Bármennyire is furcsa, a bosszúval paradox módon éppen a megsérült kapcsolat helyreállítására törekszünk. A legfőbb jó ugyanis az életünkben az, ha együtt tudunk részt venni a helyzetekben. Arra törekszünk, hogy megosszuk egymással az érzéseinket.”

Így, vagy úgy, de a bosszú mindegyik megközelítése – a vérbosszú, vagy a modern pszichológus magyarázata – abból indul ki, hogy te irányítod a sorsod. Vagy azért, hogy így elhárítsd a családodat, fenyegető átkot, vagy azért, mert csak érzéseidet szabadon kifejezve élhetsz kiegyensúlyozott, teljes életet. Isten azonban valami egészen mást tanácsol. Ha magadban bízol, akkor félresiklik az életed. Ha azonban a Mindenhatóban, akkor biztonságban vagy. Nem azért, mert akkor senki nem bánthat meg, hanem azért, mert tudod, Isten majd gondoskodik arról, hogy a végén mindenki igazságosan kerüljön ki az eseményből. Ha sérelem ér, akkor nem nekünk kell cselekednünk, hanem bízhatunk abban, hogy Isten majd lerendezi az ügyet. Akkor lesz kiegyensúlyozott és nyugodt az életünk, ha képesek vagyunk ezt elfogadni, és képesek vagyunk letenni a bosszú dolgát Isten kezébe. Higgyük el, így nem csak nekünk, hanem a másiknak is jobb lesz.

-----------------------------------------------------------------

Hűség .

„Sok ember kegyesnek mondja magát, de igazán hűséges embert kicsoda találhat?” /saját fordítás/

(Példabeszédek könyve 20. fejezet 6. vers)

„Az embereknek nagyobb része hirdeti kiki az ö jó-voltát: a’ki pedig mindenben igaz mondó volna, ki találhat olyant?” /Eredeti Károly Gáspár/

No, de bármelyik fordítást is nézzük, a valóság, hogy Salamon megállapítása ma is éppúgy igaz, mint háromezer évvel ezelőtt.

Fellángol bennünk egy érzés, hűséget fogadunk barátnak, házastársnak, Istennek, aztán múlik az idő, ami addig rózsaszín volt, most néha szürke, s tán van, hogy fekete. Amikor jönnek a nehézségek, akkor látszik meg, ki az, aki nemcsak szájával mondta ki; Jóban rosszban, egészségben betegségben…

Ilyenkor mindig eszembe jut Jézus szava; „kevesen voltál hű…” (Máté 25:21) aztán elénk hoz olyan történeteket, melyeken keresztül meg akar tanítani, a valódi hűség, és az igaz ragaszkodás szépségére.

Egy ilyen Greyfriars Bobby története, aki egy skye terrier volt. Egyedül élő gazdája minden szerdán elvitte magával ez edinburghi heti vásárba. Ott az 1 órát jelző ágyúlövéskor mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott   süteményt.

Bobby gazdája 1858-ban meghalt. A greyfriarsi templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be.

Három nap múlva a vendéglős meglepve tapasztalta, hogy Bobby 1 órakor ismét megjelent - immár  egyedül  a szokott  helyén. Adott neki megint süteményt, amivel a kutya elment.

 Innentől a kutya mindennap délben megjelent, kapott enni, aztán elment. A vendéglős egyszer utánament, megtudni, hogy hova tűnik Bobby. Akkor látta, hogy a kutya a temetőkerítés egy lyukán keresztülbújik és egyenest a gazdája sírjára fekszik.

 A vendéglős másnap is ezt tapasztalta és lassan kiderült, hogy Bobby egész nap a gazdája sírján fekszik és  csak délben  hagyja el, amikor enni megy.

 Az állat a temetőben, gazdája sírján lakott. Eltűrték a temetőben és később eszkábáltak neki egy kis lakot  is, de csak a  legcudarabb téli időben ment be oda, egyébként nem hagyta el a sírt. 14 éven keresztül őrizte a sírt, mikor 1872-ben meghalt.

 Ott temették el őt is, sírján a következő olvasható: "Greyfriars Bobby, meghalt 1872. január 14-én. Hűsége és odaadása legyen példa mindannyiunk számára"