MOST MÁS MADÁR DALOL 

Mióta Jézus Krisztus velem jár

elhallgatott a fekete madár,

mely minden év után azt sírta: Kár!

Végig az úton, tűnő éveken

azóta más madár dalol nekem.

Erőm újul a csengő éneken.

Ha hervad a százvirágú tavasz,

arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,

akár virág nyit, akár tél havaz.

Ha évek után évek tűnnek el,

és egyre sebesebben szállnak el,

- az örök ifjúságról énekel.

Arról, hogy mindig új a kegyelem,

és mindig egy, aki itt jár velem

fénylő nappalon, sötét éjjelen.

A célról, amint hívogatva int,

s minden lépéssel közelebb megint…

Melyért könny, küzdelem megérte mind.

Előttem száll, és énekel nekem.

Énekeit vele zümmöghetem,

amint megyek át tűnő éveken.

Újulva hallgatom új dalait,

amint reájuk sorra megtanít

A csodaszárnyú, szent madár: - a hit.

            Túrmezei Erzsébet 

HOLNAPUTÁN 

Ma még ragyog a szememben az élet,

Hiszen, hogy Istené a csillogása,

És akarom, hogy millió szem lássa,

Hogy tovább zengje gyönyörű igémet:

Jézus Krisztussal békesség az élet!

Holnap megfagy a számban az imádság,

És ledőlök a reménytelenségre,

És fel se merek nézni a nagy égre,

És nem is hiszem, jöhet megváltás

Szívem iszonyú, sötét nagy sebére.

De holnapután ara jön az Élet!

Felnézek rá, és könyörgő kiáltás

Lesz néma hangom.

Visszatér a látás,

Lehullik rólam a bánat, a vétek.

Krisztussal megyek tovább, és nem félek!

  Kárász Izabella „Fényből fényességet” 129.

Nem nagyobb...   

Nem nagyobb a szolga mesterénél.

Jézus tövist vállalt, szögeket.

Egy csípős megjegyzés már sok neked,

egy gúnyos mosoly a hátad mögött?

Rajta harsányan, durván röhögött

a kivégző katonai csapat.

Neked szívedhez nőtt oly sok kacat?

Róla letépték egy szál köpenyét.

Magára vette mindünk szégyenét.

- Üdv palástja világra ráterül -

Ő vérben fürdik mezítelenül.

Ha benned Ő él: már ó-embered

Krisztussal együtt megfeszíttetett.

Igénye-joga semmi sincs neki;

nem lehet többé megsérteni.

Verhetik-rúghatják, nem sikolt,

s akár ha arcán sáros csizmafolt:

meg se rezzen már - hiszen halott.

Mesterénél a szolga nem nagyobb.

Siklós József