A LEGNAGYOBB CSALÁD

Ismertem egy kínzott embert.

Árva volt szegény.

Evezőjét vesztett bárka

a lét tengerén.

Édesanya nem ölelte,

Nem féltette őt.

Apai szív nem sugárzott

Szívébe erőt.

Űzött vadként kóborolt, mint

Egy halálra szánt,

Míg egy csöndes estelen egy

Ház előtt megállt.

Apró otthon ablakából

Ének hangja szólt,

Megragadta ott az úton

Búsan baktatót.

Majd behívta és bevonta.

Félve engedett.

Ige mellett volt együtt egy

Kis gyülekezet.

Fájó szívét megragadta

Isten szent szava.

Üdvösségben részesült ott

Akkor éjszaka.

És ki addig hontalan volt,

Otthonra talált.

Anyja helyett anyát kapott,

Testvért és apát.

Mert család az Úrnak népe,

Szent és drága nép:

Földre szállott szép mennyország,

Üdvös menedék!

            Gerzsenyi Sándor

----------------------------------------------------------

Sirató. 

Mozaik kockákból szerkesztett színes kép:

Testvéri közösség.

A Mester képmását ábrázolja ki,

Művét szemlélteti.

A különbözőség egységgé szentesült;

nektárdús szőlőfürt.

Jaj, jaj, mivé lettél, hogy taposnak rajtad

szennyes csizmatalpak!

Halálos mély a seb, amit orvul kaptál,

tán Krisztus sem véd már!

Élve eltemetnek, Mély sírba letesznek,

kegyetlen álszentek.

Tompa zuhanással hull szavak röge rád;

Sötét lesz éjszakád.

Gerő Sándor, Bridgeport, 1980 július 1

János 1:29- Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!

János kijelentette: „Én csak hírnök vagyok; aki utánam jön, az a Megváltó.” Röviddel ezután János ismét a Jordánnál volt, prédikált és keresztelt. Hirtelen azonban megállt, egy bizonyos irányba mutatott és ez mondta: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!”                        Rámutatott az Úr Jézusra, aki a Jordánhoz jött. Vajon helyesen értették –e az emberek a kijelentést? Olyan szabadítóra vártak, aki majd a királyuk lesz, János azonban egy bárányról beszélt. Ezzel arra az áldozatra emlékeztetett, amit a zsidók mutattak be bűneik bocsánatára a templomban. Ilyen áldozati bárány az Úr Jézus. Azért jött, hogy a kereszten meghaljon minden ember bűnéért, és ezzel elhordozza a büntetést.
Nemcsak az akkori hallgatók bűnéért, hanem az enyémért és a tiédért is meghalt.
 A Szerkesztő

----------------------------------------------------

I. Korinthus 13,3 - És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

A szeretetről

Az egyik legnagyobb baj az életben, ha a magunk módján szeretünk. Amit a magunk természete szerint adunk, azt velejéig áthatja az önzés. Ezért gyanítják sokan, és nem minden alap nélkül, hogy az emberi szeretet nem is más, mint csupán az önzés egyik válfaja.
Életelvünkké kell tennünk, hogy szeretet címen ne adjunk, hanem – továbbadjunk. Az adás mögött ott settenkedik a büszkeség és az „érdem” gondolata. A továbbadás viszont kötelesség és küldetés. Aki ad, az hajlamos magamagát dicsérni és dicsőíteni, aki továbbad, az olybá veszi cselekedetét, mintha tartozást róna le, mely azonban nem egyszeri kötelezettség, hanem folyamatosan fennáll mindenki iránt és minden élethelyzetben.
Kitől kapjuk azonban azt a tiszta és bölcs jót, amit szeretet néven továbbadhatunk? Minden ember számára ez a „lenni vagy nem lenni” kérdése…
„God is good” – hangzik az angol közmondás. Az Isten jó. Az igazi jót tőle lehet kapni és továbbadni, akkor is, ha vannak jó családi példáink, és akkor is, ha nincsenek…
Isten jóságát azonban hogyan ismerhetjük meg? Ki az igaz Isten? Ki az „egyedüli igaz Isten”, ahogyan Jézus Krisztus nevezte? (Jn. 17:31)                                                                                                                     Nem az, akiről beszélnek, és akit beszéltetnek, hanem bizonyára az, aki maga beszél hozzánk. Isten beszédét kell megtalálnunk, ha az Istent akarjuk megtalálni.                                                                                    A világon több ezer vallás van, de közülük csak 3-4 hivatkozik arra egyáltalán, hogy Isten beszédét, beszédeit birtokolja. Ha pedig még tovább megyünk, egyetlen egyet találunk, amelyiknél egyáltalán ellenőrizni is lehet, hogy kijelentései beteljesedtek. Ez a Biblia.                                                                              A Biblia Istene az a páratlan Isten, akiben az igazság és a szeretet találkozik, akiben ez a kettő egyetlen egy. Az ember kitalálta istenek nem rendelkeznek sem a semmiből való teremtés, sem az erkölcsi tökéletesség ismérveivel. Azzal a szeretettel legkevésbé, melyet elfogadni és továbbadni is lehet.
Feketén-fehéren látnunk kell ezt. Ha nem jutunk el idáig, egész életünkben csak egy helyben toporgunk, és a feketét fehérnek, a fehéret feketének látjuk. Dr. Reisinger János
irodalomtörténész