II Timótheus 4:7-8

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.                                                                      

Jó néhány évvel ezelőtt a Sattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult…. mindegyikük. Az egyik Dow-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.   Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat.

Ezékiel 36:26-27.

És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. 

És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet, megőrizzétek és betöltsétek.

„Különösképpen a fiatalok hajlamosak tévedésbe esni, hogy mi is az az új szív. Nem tudják, hogy ez mit jelent. Különleges változásra várnak az érzelmeikben. Ezt értik megtérésen.                       E tévedés miatt ezrek és ezrek szenvedtek lelki hajótörést, mivelhogy nem értették meg jól                  e kijelentést: ’ szükséges néktek újonnan születnetek’. Sátán törekszik úgy formálni az emberek gondolkodását, hogy úgy véljék, ha bizonyos érzelmi elragadtatást éreznek, akkor már megtértek. A gyakorlati életük azonban nem változik meg. Cselekedeteik ugyanolyanok, mint azelőtt. Életükben nem láthatók a jó gyümölcsök. Gyakran és hosszan imádkoznak, és állandóan az érzelmeikre hivatkoznak, amelyeket ekkor meg akkor éltek át. De nem nyertek új életet. Megcsalatottak. Tapasztalatuk nem hatol mélyebbre érzelmeiknél. A homokra építenek, és amikor a vad, viharos szelek jönnek, elseprik házukat…

Amikor Krisztus új szívről beszél, akkor az elmét, az életet és a teljes emberi lényt érintő változásról beszél… Új szívet nyerni annyi, mint új gondolkodást, új életcélokat, új indítékokat nyerni. Mi az új szív külső jele? Egy megváltozott élet. A naponkénti, óránkénti meghalás az önzés és a büszkeségnek.” E.G.White

Légy élő kő, szent nép!

Építsük fel szívünkben

Az Úrnak templomát!

Ne gondoljunk mi azzal,

Hogy mit mond e világ!

Mint Isten ékes háza,

Szent legyen a szívünk,

Hogy aki éltünk látja,

Kövesse Mesterünk!

Tégy tanúbizonyságot

Tetteddel Uradról,

Így sok felebarátot

Megóvsz kárhozattól!

Lépj ki a porból végre,

Légy élő kő, szent nép!

S ez áldott közösségbe

Így Jézus majd belép.

(BGyÉ. 405. HH.203)

---------------------------------------------

BETŰK     

Sokféle betű van - van kisebb és nagyobb,

Rövidebb és hosszabb; van mely dísztől ragyog;

Van egész egyszerű, álló, vagy dőlt alak;

Van aztán olyan is, mely vékony, más vastag.

Ki-ki maga helyén, a maga sorjába‘

Alkotják e könyvet szép harmóniába.

Hogy elmélkedem e sok betű felett,

Egy példázat jelzé, illetté lelkemet.

Hogy az Isten népe is egy élő Biblia,

Minden egyes hívő egy-egy betű abba‘.

Ez eleven könyvnek te is betűje vagy;

Minőséged szerint lehetsz kicsiny, vagy nagy.

A jó égi Mester jelölt néked helyet.

Ne tekints más felé, üdvöd csak itt leled.

Úgy lehet, csak egy kis közönséges ‘i‘ vagy,

Ámde hivatásod igen fontos és nagy,

Ha előtted „h” áll és „v” követ téged:

‘Hív‘-nek olvastatol, jelentve hűséget.

Ámde ha kicsúszol társaid köréből,

Szereped kiesik jelentőségéből...

Avagy talán „g” vagy, e szóban, hogy „igaz”,

De nem tűröd meg a „i”-t, ne előzzön meg az,

Ellenben, látod, „gaz” szó jön ki vele...

Ne légy türelmetlen, vesd el önhittséged;

Ne tartsd magad nagyra, a kis pontot se nézd le;

Inkább szállj magadba, és helyeddel érd be.

Mert a kis pont is van ám olyan fontos,

Mint a felkiáltójel, az „horihorgos”!

Ő jelöli azt meg, hol a mondat vége,

Aztán sok betűnek szintén ő az éke.

Azért én azt mondom, legyen köztünk béke,

Becsüljük meg egymást, éljünk egyetértve,

Hogy ki minket olvas, újuljon szívébe‘,

Elhagyva a gonoszt, Jézushoz megtérjen...

Ez a hivatásunk, ezért adjunk kezet.

Kívánom, hogy az Úr áldjon meg titeket!