„Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.”

(Pál apostol 2. levele a Korintusbeliekhez 10. fejezet 18.vers)

Ismerős ajánlása nélkül munkahelyet találni, sőt bármit elérni az életben szinte lehetetlen. S mindez régen sem volt másképp és nemcsak a világban úgy általában, hanem a születő keresztény gyülekezetekben is.

Ennek oka azon vándortanítók megjelenése volt, akikről Pál így nyilatkozott: „ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.” (Apcsel.20:30)

Ahogy az apostol írja; ezek az emberek önmaguk kiválóságát és az apostolok tökéletlenségét hangsúlyozták; „Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány.” (10. vers)

Erre a vádra válaszolva írja Pál, hogy neki nincs szüksége emberi ajánlásra, egyrészt, mert a Korintusiak személyesen ismerték, másrészt, mert őt nem ember hívta el, és nem ember ajánlja, hanem maga az Úr.

Így idézi Jeremiás (Jer.9:23) szavait: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” (17.vers) és utal Salamon szavaira is „Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.” (Péld.27:2)

S mit jelent az Úrban dicsekedni? A szövegben szerepel a ’kanon’ kifejezés, melynek jelentése szabályozó, normatíva. Vagyis a keresztény ember életét nem saját szavai, nem is mások szavai hitelesítik, hanem az Isten szabályai szerinti élet.

Ha a mennyországba szeretnél jutni, tégy szert még ma mennyei ismerősre és szerezz tőle ajánlást azáltal, hogy „ama mértéke szerint”, élsz „melyet Isten adott nékünk mértékül.” (13. vers)

ÜZENET A JÓ ISTENTŐL . 

A kis virág az útfélen

mosolyogva rád nevet!

Tudod-e, hogy ez csendesen

Istentől üzenet?

Istentől üzenet.

Ha kis madár az ágakon

csicsereg egy dalt neked;

örömmel zengi: ,,A dalom

Istentől üzenet,

Istentől üzenet,’’

A hajnalpír, az alkonyat,

hullám egy tó felett:

ember, ó, lássad, értsd meg: ez

Istentől üzenet,

Istentől üzenet.

A kis virág, a szélvihar

üzennek szüntelen.

Mondd hát annak, ki jót akar:

Köszönöm, Istenem,

Köszönöm, Istenem!

     Németből ford.: Haraszti Sándor