Móra László: Imádkozom

Ha jó anyámnak szíve jajdul
A sok-sok gondnak ezritől -
S atyám ha térve munkazajbúl,
A fáradástól majd kidől:
Imádkozom, az Égre nézve,
Az összetörtekért
S hogy váltson Isten új örömre
Sok összetört reményt.

Ha béna ember áll elémbe
A hűvös utca szegletén
És rá se néz az utca népe
S elhagyva fázik ott szegény:
Imádkozom a béna ember
Fájdalmas könnyeér',
Kinek az értünk hullott vére
Csak ennyit, ennyit ér!

Ha kis Hazámnak csonka képe
Szemembe könnyet hinteget,
Ha vérem messze síró vére
Felém segélyért integet:
Imádkozom egész Bánatország
Letiport földjéért,
Imádkozom egy árva ország
Fájdalmas könnyéért.

Tiszánk ha jajt hoz messze fentről,
Dunánk ha sír ott délre lent...
A szél ha hírt hoz emberekről,
Akik zokognak éjjelent':
Imádkozom a nagy folyókért
És minden cseppjéért,
Imádkozom a bujdosókért
S azoknak könnyéért.

Ha nyári reggel ég falánál
Égő virágba gyúl a Nap,
Ha esti Égnek nagy tavánál
A csillagok felgyúlnak:
Imádkozom a termőföldért
És minden gyöngyéért...
Imádkozom a görnyedőkért
S jövőnk vetéséért!
----------------------------------------------

„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.”

(139. Zsoltár 13-16. vers)

„A gép forog az alkotó pihen” - hangzik ismerősen Madách Imre, Az ember tragédiája című művének sora, melyben sokak hitetlenkedő véleménye fejeződik ki; ’Elismerem, van Isten, aki megalkotta a világot, de hogy most nem figyel ránk az biztos.’

Hogy is van ez? Tényleg elfordult tőlünk, magunkra hagyott minket a Teremtőnk? A Szentírás úgy mutatja be, hogy Ő nem pihen, a teremtés nincs befejezve a hatodik napon. Persze, már nem új földi fajokat alkot, hanem amire Dávid is utal, az új egyedeket formálja.

S hogy Madách által idézett deista szemlélet mennyire tarthatatlan a Biblia szemszögéből, azt az evangéliumok még inkább bizonyítják. János evangéliumának elején az Igéről (Ján.1:1-3) ír, aki maga az Isten és aki által minden lett, majd úgy folytatja ez az Ige a világba jött (14.vers).

Igen, ez az Ige Jézus. Vagyis Isten nem magára hagyta a fellázadt embert, épp ellenkezőleg, eljött megkeresni, ami elveszett (Luk. 19:10)  És ha megtalálja, kijavítja, újjáformálja, újjáteremti az elromlottat.

Ezért olvashatunk arról: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Kor.5:17)

És ezekre a krisztusi elveket élőkre vár az ígéret: „Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. Akikre az új ég és az új föld vár.” (2Pét.3:13-14)

Ezért a mi Teremtő Istenünk egy szüntelen munkálkodó Örökkévaló Isten, nem lankad, nem fárad (Ézs.40:28). S ma is azon van, hogy felismerjük Őt és munkáját, mely még a bűn által megrontott természet szemlélése kapcsán is lenyűgöző.

Így Dáviddal együtt adjunk hálát neki:

„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében… Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája