Isten,

a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van,

mivelhogy õ mennynek és földnek ura,

kézzel csinált templomokban nem lakik. 

²⁵ Sem embereknek kezeitõl nem tiszteltetik,

mintha valami nélkül szûkölködnék,

holott õ ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; 

²⁶ És az egész emberi nemzetséget egy vérbõl teremtette,

hogy lakozzanak a földnek egész színén,

meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; 

²⁷ Hogy keressék az Urat,

ha talán kitapogathatnák õt és megtalálhatnák,

jóllehet bizony nincs messze egyikõnktõl sem: 

²⁸ Mert õ benne élünk, mozgunk és vagyunk;…

nyilván van az Istennek haragja mennybõl,

az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen,

kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. 

¹⁹ Mert a mi az Isten felõl tudható nyilván van õ bennök;

mert az Isten megjelentette nékik: 

²⁰ Mert a mi Istenben láthatatlan,

tudniillik az õ örökké való hatalma és istensége,

a világ teremtésétõl fogva

az õ alkotásaiból megértetvén megláttatik;

úgy, hogy õk menthetetlenek. 

²¹ Mert bár az Istent megismerték,

mindazáltal nem mint Istent dicsõítették õt,

sem néki hálákat nem adtak;

hanem az õ okoskodásaikban hiábavalókká lettek,

és az õ balgatag szívök megsötétedett. 

²² Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; 

²³ És az örökkévaló Istennek dicsõségét felcserélték …

és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtõ helyett,

a ki mind örökké áldott.

azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek,

hogy e hiábavalóktól az élõ Istenhez térjetek,

ki teremtette a mennyet, a földet,

a tengert és minden azokban valókat: 

¹⁶ Ki az elmúlt idõkben hagyta

a pogányokat mind a maguk útján haladni: 

¹⁷ Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül,

                                mert jóltevõnk volt,

adván mennybõl esõket és termõ idõket nékünk,

és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.”

Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsõséget:

mert eljött az õ ítéletének órája;

és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet,

és a tengert és a vizek forrásait

Az egek beszélik Isten dicsõségét,

és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

Mi Urunk Istenünk,

mily felséges a te neved az egész földön,

a ki az egekre helyezted dicsõségedet.

²⁴ Mily számtalanok a te mûveid, Uram!

Mindazokat bölcsen alkottad meg,

és betelt a föld a te gazdagságoddal. 

Az Istennek lelke teremtett engem,

és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.

Csodálatosak a te cselekedeteid!

és jól tudja ezt az én lelkem. 

Legyen az Úrnak dicsõség örökké;

örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben!

 (Csel 17,24-28; Róm 1,18-26; Csel 14,15-17; Jel 14,7; Zsolt 19,2; Zsolt 8,1; Zsolt 104,24; Jób 33,4; Zsolt 139,14; Zsolt 104,31)