Modern bálványimádás

„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” Apostolok cselekedetei 17:30

„Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az Istenség.                                  E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek." Azokban a sötét korszakokban, amelyek Krisztus megjelenését megelőzték, a világegyetem Uralkodója elnézte a pogányok bálványimádását; most azonban Fia által eljuttatta az igazság világosságát az emberiséghez és elvárja mindenkitől - nemcsak a szegényektől és alacsonysorsúaktól, hanem a földkerekség büszke filozófusaitól és fejedelmeitől is -, hogy üdvösségük érdekében megtérjenek.” (E. G. White: Apostolok története)

Elgondolkodtam ezen az idézeten. Egyértelmű, hogy Jézus Krisztus óta annak, aki akarja, világos képe lehet arról, hogy kicsoda Isten. A Biblia, benne az evangéliumokkal, ma minden ember számára elérhető és mégis milyen kevesen olvassák. Természetesen ebben nagy részünk van nekünk, keresztényeknek is. Hiszen a középkorban az egyház vezetésével került olyan sötétségbe a világ, hogy ahhoz képest a pogány ókor bálványimádása világosságnak számított. A keresztény egyház annyit küzdött a tudni akaró emberekkel és küldött máglyára, kínpadra tudósokat, kényszerítve őket tanaik visszavonására, míg mára, legalább is úgy látszik, a tudomány és a hit teljesen szembe került egymással. Az emberi tudat természetfeletti után való vágyát pedig újra az olcsó babonaság, a saját kultúrájában megbukott és a saját civilizációját többször romba döntő keleti filozófia, az erkölcsi bajnoknak látszó, ám valójában igencsak erőszakos iszlám, vagy a misztikus New Age millió ága próbálja betölteni. Így jutunk el oda, hogy amint Pál korában, úgy nekünk is millió bálványunk van. Sőt, az egy főre jutó istenségek száma több mint kettő.

Mi akkor a kiút? Nem egyéb, mint amit Pál is tanított: ki kell lépnünk a tudatlanságból. El kell fogadnunk, hogy Isten megismerhető és meg kell találnunk a legmegbízhatóbb forrást. Az idő sürget. Kezd el még ma és Isten segíteni fog!

--------------------------------------------------

 Reménység

Állhatatossággal és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen – és teljes egyetértés uralkodjon köztünk Jézus Krisztus szerint – írja Pál a Rómaiakhoz (15:4-5.vers)

Állhatatosság, vigasztalás, reménység, egyetértés… csupa olyan jelző, ami talán ötven év múlva az ismeretlen kifejezések süllyesztőjébe kerül.

Nézz szét magad körül. Kitartó, állhatatos, elvhű emberrel ritkán találkozol. De ez az Ige azt mondja, ha tanulmányozod Isten Igéjét, akkor az kitartóvá, állhatatossá formál, megvigasztal és reményt ad.

És az ilyen ember környezetében igazán jó lenni. Akiből sugárzik az optimizmus, a bátorítás, aki nem egykönnyen adja fel. Aki reményteljesen néz a jövő felé, mert tudja, honnan jött, és hova tart. Aki le tud hajolni, képes megvigasztalni.

Isten szeretné, ha Te lennél ez az ember. Adta számodra a mai napot. Kezdd hát el gyakorolni ezeket az elveket, és tulajdonoddá lesznek. Ne add föl, ha elsőre nem sikerül. Használd a kézikönyvet, a Bibliát, s meglásd, sikerülni fog! Kitartást!

Testvérek vagyunk .

Nincs Krisztusban Kelet, Nyugat,

És nincsen Észak, Dél,

Csak egy közösség általa,

Hol földön ember él.

Őbenne egy lesz minden szív,

És testvérre talál,

Mert összeköt szolgálata,

Mint szent arany fonál.

Jer, adj kezet, egy a hitünk,

Bár más színünk, fajunk,

De egy Atyánk van mennybe’ fent:

Így testvérek vagyunk!

Egymásra lel Kelet, Nyugat,

Krisztusban, Észak, Dél,

Őbenne egy minden hivő,

Ki itt a földön él.

Túrmezei Erzsébet ford.

(BGyÉ. 490. HH 563.)

-----------------------------------------------

Testvéri egység.

Ó, mily kedves, ó, mily szép

A testvéri szent egység;

Őt dicsérjük lelkesen

És testvéri egységben!

Fű, fa, virág megújul,

Mikor reá harmat hull:

Így üdít fel bennünket

A testvéri szeretet.

Oszlik harag, irigység,

Minden szeretetlenség,

Hogyha néped egybegyűl,

Nagy Király, trónod körül.

Testvér, fogjunk össze hát,

Áldjuk mind az ég Urát!

Szívünk, lelkünk egy legyen

Szándékunkban, tettünkben!

Hálatelten hódolunk,

Míg csak élünk, hű Urunk.

Legyen áldva szent Neved,

Mindig és minden felett!

(BGyÉ. 409. HH. 616)