Imádság győzelemért 

Uram, hogy győzzek a Sátán felett,

Ó, add meg ezt!

Hogy kísértésnek nem engedve,

Fogódzkodjam szent keresztedbe:

Ó, add meg ezt!

Hogy becsvágyban ne legyen részem,

Szerény legyen beszélgetésem,

Ne zúgolódjam, hogyha bántnak,

Ha zaklatnak, vagy megaláznak:

Ó, az meg ezt!

Hogy csendes legyen szenvedésem,

A megpróbáltatások tüzében

Imádságom Hozzád elérjen.

Lelkem karodban megpihenjen:

Ó, ad meg ezt!

M. Dobszay Vilma (Hozsannázó napok, III. 325)

---------------------------------------------------------

ÍGY SZÉP ÉS ÍGY JÓ

Én magam mással sokszor összemértem:

élettel életet,

erővel, erőt.

S annyiszor láttam törpének és torznak

magamat a másik előtt.

Láttam a másik gazdag élte fáján

kivirágozni, gyümölcsöt is hozni

végig se vágyott vágyamat.

Végig se akart akarat,

láttam, hogyan tör a másik előtt

cél felé utakat.

Hagytam a vágyat: eltűnt, oda már.

Az akarást is: rég volt… tova már.

De a szívemben sajgott valami

és egy-két sóhaj mindig fölszakadt.

Megint találkoztam valakivel.

Az élete s az életem

közt titkos, észrevétlen szál húzódik.

Most egyszer újra összemérhetem.

Milyen hasonló és mennyire más.

Hogy tör a célja felé

végig se akart akarás.

Erős, fiatalosan

vágyja, megéli,

mindet eléri,

végig se vágyott minden vágyamat.

Az út szabad.

A vágy szabad.

A szárny szabad.

Igen, most összemértem magamat,

a voltom vádolója mégse lettem.

A száz lehetőségű út,

mely elmaradt megettem,

virágosan, világosan

elibém szökkent úgy, ahogy megtettem.

Tövise újra szúrt.

Mélysége újra megborzongatott.

Újra rámfeketült az éjjele.

Fényszomjasan kerestem a napot.

Újra a kereszthez ért

és újra kétfele nyílt,

s én újra választottam.

Aztán a másik útra áttekintve

szóltam békésen és szóltam nyugodtan:

Így szép és így jó.

Ez így az én utam, ki nem cserélném mással,

a könnyét kacagással és hejehujázással,

a tövisét virággal,

a szegénységét Pazar gazdagsággal,

akármi kinccsel…

Krisztus rabságát, édes szabadságát,

földi bilinccsel.

Így szép és így jó!

Életfám tövén

csalódva szisszent s elsurrant a kígyó.

Túrmezei Erzsébet