ÁTRAGYOG-E RAJTUNK? 

Benéz a nap a templomablakon.

Átragyog a színesruhájú

tizenkét férfialakon.

Tarka foltokat vet a padsorokra,

s a kisfiúra édesanyja mellett.

Az nézi egyideig álmélkodva

a szép mozaik templomablakot,

a tizenkét sugárzó alakot.

Aztán kérdez, legrosszabbkor talán.

Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’

Tart még az igehirdetés.

Édesanyja csak arra figyel.

S a kis kérdezőt súgva, hirtelen

egyetlen szóval csendesíti el:

,,Keresztyének!’’

S hangzik tovább a prédikáció,

szól az orgona, zeng az ének.

,,Gyerekek!’’ - vetődik fel hittanórán

néhány nap múlva váratlan a kérdés:

,, Milyen emberek a keresztyének?

Ki mondja meg nekem?’’

S a kis csapat nagy igyekezettel

töri a fejét a feleleten.

Aztán egy kisfiú jelentkezik.

- Tanítója ilyen feleletet

egyhamar újra aligha kap. -

,,A keresztyének olyan emberek,

akiken átsüt a nap!’’

Milyen gyermeki, igaz felelet!

Lehet-e annál drágább feladat,

mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön

átsüssön-ragyogjon a Nap?!

Átragyogjon sötét világba,

és beragyogjon sötét szíveket!

Nem, ennél szebb feladat nem lehet!

Kísérjen hát egyre a kérdés

tovatűnő évek alatt:

Átragyog-e, átsüt-e rajtad,

átragyog-e rajtam a Nap?!

   Túrmezei Erzsébet