MILYEN EGYSZERŰ!         

Milyen egyszerű, csak egy kattanás

és fényben úszik az egész lakás.

Rejtett huzalon áramló erő

egy kis lámpából tündöklik elő.

Szakadatlanul  árad a Lélek,

hol nem gátolják rút szenvedélyek.

Milyen egyszerű: csak hit és remény

legyen szívünkben,  s átölel a fény.  Gerő Sándor

Fáklya.

Ülök az országúton, az árva útfélen.

Fáklyát lobogtat jobb kezem.

És mindeneknek, akik általmennek

szólok csendesen:

Testvéreim, megálljatok, és üljetek le mellém,

mert íme, mondom néktek:

erre fog jönni, akit ti kerestek,

erre fog jönni, akire

oly igen nagy a ti szükségetek.

Engem Ő küld a vak idegenbe,

hol szél sóhajt és úttalanok járnak,

és ő adta a fáklyát a kezembe,

és fényét Ő gyújtotta meg,

hogy mindnyájatokat, kiknek hajába harmat didereg

és arcán reszkető, fázó cseppek verődnek:

a fáklya köré ide gyűjtselek,

mert itt egy kicsi körben száraz van és meleg.

Jertek, üljünk le békén és várjuk a mi időnket,

Míg eljön, akit várnak mindenek.

S aki elküldött fáklyafénynek lennem,

imádkozom, hogy adja:

amíg el nem jön az ígéret napja,

füstöt ne vessen, és el ne aludjon

s meg ne hűljön az élő fáklya bennem. Sík Sándor