Pünkösd

Pünkösd a kereszténység legfontosabb ünnepei közé tartozik, ám világi formája nem alakult ki, mint a karácsonynak vagy a húsvétnak. A kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét ünnepli ezen a nyárelői napon. Pünkösd vasárnapja mindig május 10.-e és június 13.-a közé esik, a húsvéttól számított 50. napon köszönt ránk (innen a görög elnevezése is Pentecostes) melyre az idén május 31.-én emlékezünk.
Pünkösd eredetileg a zsidó nép ünnepe volt, előbb az első gyümölcsöt, a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta meg Mózes a kőtáblákat) ünnepelték pészah szombatját követő 50. napon Sabauthkor.
A zsidó nép pünkösdi ünnepéből alakult ki tehát ez a keresztény ünnepünk, amelyen a Szentlélek eljövetelét ünnepli a keresztény ember, vallási felekezetétől függetlenül. Pünkösdöt a keresztény világ a Krisztus utáni 2. századtól tartja számon. A keresztény egyházi ünnep története a következő:

Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok Közösen ünnepelték meg a pünkösdöt: ,,Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélekkel, és különböző nyelveken kezdtek beszélni; úgy ahogy a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." (Ap.Csel.2.1-7).

 A Jeruzsálemben tartózkodók meglepődve vették észre, hogy amit az apostolok beszélnek, ki-ki a maga nyelvén érti.

Előállott Péter apostol prédikálni kezdett, beszédére sokan figyeltek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Ez az a "történelmi pillanat", amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult. Az Írás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva.
Piros pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa több országában.
Régen a templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, ahol a lángnyelveket pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként pedig fehér galambot repítettek szabadon.
A római egyház papjai pünkösdkor piros miseruhát öltenek magukra, amely a Szentlélek színe.
Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik

Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsaillat,
fényözön hull,a szívek megnyílnak.

Hogy először tűnt fel a világnak,
tüzes nyelvek alakjába támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
hirdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed
ma is minden bánkódó szívének,
hogy ki tévelyeg kétségbe, homályba,
világító sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
világosítsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
diadallal az egész világon.

Piros pünkösd szállj le a világra,
taníts meg az új nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjjet,
szeretetnek sugara, Szentlélek!

Reviczky Gyula

 Pünkösd

Elhozta az Isten
Piros pünkösd napját.
Mi is meghordozzuk
Királyné asszonykát.

Nem anyától lettem,
Rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtem.

Mert a piros rózsa
Hajnalban virágzik,
A mi királynénknak
Kezébe adatik.

Öregasszonyoknak
Kemence kalácsát,
Öregembereknek
Csutora borocskát.

Ifjú legényeknek
Tarka bokrétáját,
Ifjú leányoknak
Szegfű bokrétáját.

Nagyobb gyermekeknek
Iskolába járást,
Kisebb gyermekeknek
Porba való játszást.