Pünkösd a Szentlélek Ünnepe

"A Szentlelket olyannak kell megismernünk és hinnünk, amilyennek maga mondja magát. A kegyelem és vigasztalás lelke. Az egész Szentháromság csupa kegyelem.
A Fiú Isten azzal vigasztal, hogy könyörög a Szentlélekért. Az Atya meg azzal, hogy adja a Szentlelket.

A Szentlélek maga a Vigasztaló. A Vigasztaló az, aki a megszomorodott szívet Isten iránt megvidámítja. Jókedvre deríti. Az ég ránk mosolyog. Aki azt jól megragadja annak már is nyert ügye van. Hiszen égen - földön csupa vigasztalással találkozik.
Ahová a Szentlélek belép készségessé és örvendezővé teszi a szívet, amely aztán önként dolgához lát. Tesz szívesen mindent, mi istennek tetszik."
(ismeretlen szerző)

Pünkösdvárás-csodavárás
Miután Jézus a mennybe ment, a tanítványok minden nap együtt voltak és imádkoztak. Mi lehetett imádságuk tárgya? Remélhették, hogy megszületik a messiás? Nem, hiszen a messiás már eljött, sőt, küldetését betöltvén vissza is tért a mennybe. Remélhették, hogy Isten azonnal lesújt a gonoszokra? Nem, hiszen maga a messiás is elszenvedte az igazságtalanságot.
Remélhették, hogy a messiás napokon belül visszatér? Nem, hiszen Ő maga bízta rájuk a jó hír továbbadásának szolgálatát, amit még ezután kell elvégezniük. Valaminek márpedig történnie kell, hogy Isten országa megvalósuljon. Minek kell történnie? Valami csodának! Valami átütő erejű dolognak! De hol? A világban, a külső körülményekben? Mint láttuk, ott hiába is várunk csodát. Akkor hol történhet átütő erejű változás, ami lehetővé teszi Isten országának térhódítását? A csodának ott belül, a tanítványok szívében kell bekövetkeznie.
És lám, amikor pünkösd ünnepén a Szentlélek átütő erejű kitöltése megtörtént, valóban a tanítványok változtak meg. Ők váltak félszeg, bezárkózó, tanácstalan kis közösségből Jézus Krisztus bátor tanúságtevőivé. Ma sincs ez másképp. Változásra van szükség. És ez a változás meg is történhet. A Szentlélek ma is munkálkodik. A változás benned kell, hogy végbemenjen!
Várd a csodát!
(ismeretlen)

Pünkösdi himnusz
(Beata nobis gaudia)

Boldog örömre visszatért
az évköre nagy ünnepért!
Midőn a Lélek vigasza
suhant le tanítványira.
A Tűz lobogó lángokon
titkos jelt: nyelvet rájuk ont.
Hogy szívük áradó legyen,
szeretve égjen tüzesen!
Mindenki nyelvén szólának;
riadva hallja pogányhad!
Hiszi: hívőket bor hevít, -
de lelkük Lélektől telik!
Küld ezzel Isten titkos jelt,
hogy Húsvét szentidő letelt.
Nagy Ötvenes - lejárt körén
Sinai - hegyről fénylik új Törvény1...
Most, - kegyárasztó Istenünk -
arcul borulva esdeklünk:
Égből még egyre ránk bocsásd
Szentlelked, kincs-kiáradást...
Egykor, megszentelt szíveket
Jóság malaszttal töltetett...
Bocsáss meg minden bűnt nekünk,
békélt szív ülje ünnepünk!
(Szent Hiláriusnak tulajdonított himnusz)