MÁJUS 29.  Formálódó feltámadáshit Ézsaiás 26 Ézsaiás evangéliuminak tartott könyvében néha olyan szigort érzékelünk, mintha az Örökkévaló szolgája a szent ügyért való buzgólkodása köz- ben a legkeményebbre hangolva tolmácsolná Megbízója üzenetét. Ezt az istenfélő zsidó bölcsek így is vélték, s e fölismerésüket egy képzelt párbeszéd- ben szemléltették: „Megkérdezték a bölcsességet, mi legyen a vétkes büntetése. Válasza: »A vétkeseket üldözze a baj!« (Péld 13,21). Megkérdezték a próféciát... Válasza: »A léleknek, aki vétkezik, meg kell halnia« (Ez 18,4). Megkérdezték a Tórát... A válasza: »Hozzon vétekáldozatot, és megbocsáttatik neki!« Megkérdezték az Örökkévalót is. Válasza: »Térjen meg, és engesztelést nyer!«” (Jeruzsálemi Talmud) A megengesztelődés gyümölcse elsősorban a földi életben kincset érő békesség, de ezen felül kihat halálon túli sorsunkra is. Mert „föltámadnak a holttestek” – hirdeti igénk. Itt még kissé bátortalanul szólal meg az eddig emberek elől elrejtetten létező igazság, hogy aztán Jézus Krisztus feltámadása által igazoltan milliók hitét meghatározó bizonyossággá izmosodjék. „Úr Jézus, légy velem. Hogy az örök életben Nálad legyen helyem!”  A Szentlélek gyümölcse: a hűség és a szelídség Jelenések 2,10; 4Mózes 12,3 A Lélek gyümölcse: hűség. – Nem eredendő sajátságunk a hűség. Az újjá- születés során, Isten hűségére válaszul bontakozik ki bennünk. Odaszánásunk alapja Jézus  Krisztus mentő szeretete. Hálánkból következő hűségre el-kötelezettségünk pecsétje bemerítkezésünk. Az Úr kizárólagos hűséget kér övéitől. A „mindhalálig” kifejezésből meg- érthetjük, hogy nem ragaszkodhatunk kihagyásokkal az Örökkévalóhoz; csak addig, amíg minden a kedvünkre van. Ha ez az elvárás soknak tűnne, jusson eszünkbe, a hűség jutalma: az életkorona! A Lélek gyümölcse: szelídség. – Mózes a Károli-fordítás szerint szelíd volt, az új fordítás viszont az alázatos szót használja vele kapcsolatban. Pedig nem ilyennek született. Heveskedő volt, az igazságért ölésre kész. Hogyan formálódott mégis a világ legalázatosabb/legszelídebb emberévé? Az egyiptomiak tudománya után 40 évnyi pásztorkodása közben megismerte Istent és önmagát is. Így már képes volt arra, hogy alázatosan a Mindenhatóra bízza magát, és arra is, hogy az Úr ügyével azonosulva szelíden, bosszúvágy nélkül visel- je el a személyét ért sérelmeket. „Adj, Uram, adj nékem... több szíves könyört, többet szelídségből...”