Találkozni Istennel

„Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.”Zsoltárok  24: 3-5

Keresed égen-földön, háborúban és békében. Keresed reggel és este, a bajban és az örömben. Keresed a magányban és keresed a tömegben. Keresed félve és keresed reménykedve. Keresed kitartóan és már-már feladva. Keresed, és nem nyugszol, míg meg nem találod. Mert találkozni akarsz Vele. Mert kell, hogy legyen, kell, hogy éljen, hogy tegyen, és ne hagyja magára a bűnben fortyogó világot. Kell, hogy Ő legyen, és kell, hogy ismerhesd Őt.

Kell, hogy életed egy ponton találkozzon Vele, és megforduljon a szélkakas egy másik irányba egy láthatatlan, mindet átható Erőtől. Kell, hogy Ő vezessen, hogy Ő adja a választ, és néha a kérdést is Ő tegye fel. Kell, hogy Ő legyen a te Istened. 

És Ő ma reggel bíztatóan szól feléd: Itt vagyok! Itt vagyok fenn a hegyen, és várok rád! Jöhetsz, ahogy vagy, én elfogadlak, és életed új irányt vehet a találkozástól. Tudom, hogy nem vagy ártatlan, hogy te is ettél a gyümölcsből. De ha találkozunk, neked adom azt, amit soha nem tudnál magadtól megszerezni, és igazzá teszlek, tiszta szívűvé, és áldás lesz életeden. Áldás, hogy veled megyek az úton, amíg fellebbenhet végre a függöny, és saját szemeddel láthatod meg, milyen az Isten. 

--------------------

Ragaszkodjunk a gyülekezetünkhöz

„Ügyeljünk arra, hogy egymástkölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.” Zsidókhoz írt levél 10:24-25

Néhány alkalommal hallottam már idősebb hívőktől, hogy ők már nem fogják otthagyni az egyházunkat. Ebbe születtek, ebben nőttek fel, és ebben is akarnak meghalni. Szép dolog a ragaszkodás, és a következetesség, de itt nem az egyház elhagyásáról van szó. Az előbbi érvelésekhez csak annyi kérdésem lenne, hogy ha igazán akarják követni Jézust, és ő máshová vezeti őket, mint ahol felnőttek – miért ne lehetne a lelkiismeret és a meggyőződés hangjára hallgatni? Krisztushoz, vagy egy bizonyos felekezethez kell elsősorban ragaszkodnunk?

A Zsidókhoz írt levél írása idején még nem volt több száz féle keresztény egyház. Aki megtért és megkeresztelkedett, az nem is nagyon akart visszatérni régi életéhez. Sokan még az életüket sem sajnálták Krisztusért. Voltak viszont olyanok is, akik valamilyen személyes sérelem miatt elmentek a helyi gyülekezetükből, és másik közösséget kerestek, talán egy másik közeli helyen. Pál több ilyen problémát említ meg leveleiben.

Mi lehet e mögött, és miért nem megoldás a vándorlás? Vándorlás, mert aki egyszer valahol nem találja a helyét, az valószínűleg máshol sem fogja, és onnan is tovább áll.

Sajnos vannak estek, mikor komoly sebeket kap valaki még a gyülekezetben is. Sokféle ember van együtt, különböző lelki szinten és még az Ördög azon mesterkedik, hogy felhasználjon megtéretlen embereket mások elkeserítésére. Ahol emberek vannak, ott feszültségek, eltérő ízlések és vélemények is lesznek. Vannak,  akik közelebb állnak hozzánk, és van akivel nehéz megtalálni a közös hangot. Mindezekkel együtt az egyház – és benne a helyi gyülekezet – egy Istentől rendelt lelki közösség. Ő hívott el engem és a hittestvéremet is, hogy vele és egymással közösséget alkotva szolgáljunk, miközben formálódik a jellemünk.

A gyülekezet egy nagyszerű eszköz, hogy egymást kiegészítve és támogatva szolgáljuk Isten és az embereket. A gyülekezet, egy Istentől rendelt hely, ahol megtanulhatom a feltétel nélküli szeretetet, a megbocsátást, a konfliktuskezelést, a csapatmunkát és sok más dolgot, ami előnyömre válik.

Krisztus második eljövetel közel van. Nincs idő a gyerekes vitákra, a sértődésekre, a „durcáskodásra”. Ha komolyan vesszük, hogy Jézus szeretnénk követni, ne engedjünk Sátán hazugságainak, hanem éljük ott hívő életünket, ahová ő helyezett bennünket.