Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
ő, akit Szentnek hívunk.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.

Csodát művelt erős karjával:
a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról,
kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.

Gondjába vette gyermekét, Izraelt:
megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Bódás János:,-Rab

Rab vagy, vedd tudomásul ezt,
hiába jársz az öt
világrészen át gőgösen:
ez is csak börtönöd.

Rab vagy, lágy népek ura bár,
törvények gúzsa köt,
tudják minden lépésedet,
országod börtönöd...

Lehetsz bankok ura. Arany
garmadád bármi nagy,
rabságod keservesebb,
arany börtöne vagy!

S e robotos: üzletből, gyárból
hiába futsz haza,
szegénységed bilincse csörren,
börtön szobád fala!

Menj ki hegyre, rétre, völgybe,
levegőbe, - szíved,
gyomrod, tüdőd és magányod
onnan is visszavet.

Nem menekülhetsz sehová,
lezár a lét kemény
megfoghatatlan ködfala,
s nincs rés és nincs remény.

Bezár tested, e zsarnoki
kegyetlen porkoláb.
Önmagadba menekülhetsz,
de tőled – nincs tovább!

Börtön a föld, a ház, a test,
bilincsek éle metsz.
Hüllő, féreg, patkány társad
mondd meg hát, mit szeretsz

e rab sorson, mely oly sötét,
reménytelen, sivár?
Se ételed, se italod,
sem öröm, se sugár...

Mondd, mit szeretsz e rothadó
föld-almon, bús fogoly?
Nem létnél százszor rosszabb léthez
miért ragaszkodol?

Krisztus hív, add hát boldogan
Érette magadat.
Meghalsz? Tested hadd égjen el.
Ha börtönödből kivetkezel,
akkor leszel szabad.

Túrmezei Erzsébet: A tökéletes törvény.

Időtlenné növekszel az Időben,
ki az Egész sugár-fény-tükre vagy,
kölcsön-vonzás a földöntúli körben,
kicsinységedben is világnyi-nagy.

S e törpe-óriásban futna egybe
a Mérhetetlen és a Mérhető:
a lét-fölötti- Lét örök szerelme,
és a természet-hódító erő.

S ahogy tudatod, magasabbra törve
a távol csillag-tereket bejárja,
mind teljesebben sugárzik fölötte
a Tökéletes Törvény glóriája –

Hozzá köt a Teremtő Gondolat,
s ki Benne rab, mindörökké szabad.
(Hozsannázó Napok, III. kötet, 119. old)