Puszta Sándor: Donum

Kaptál egy arcot
apád anyád arcát

kaptál egy nevet
hordozd becsülettel

kaptál egy kezet
ne ereszd el ne ereszd el

kaptál egy szívet
igazíts rajta ha tudsz

kaptál egy világot
javíts rajta ha tudsz

kaptál egy életet
viseld el ha tudod

kaptál egy napot
még mindent jóvátehetsz
------------------------------------------

Ébredés

Be állt a tél, deres a táj,

Fagyott a szív, dermedt a száj,

Gyűlölet nincs, a szeretet áll

Csend van ott bent. A csend kiabál.

　Gondolat kél, de szárnyalni rest,

Szólna a száj: siess! Siess!

De fagyott a szív, így ébredés lesz?

Bár fagyott a szív, ébredés lesz!

---------------------------------------
kerget az élet

néha- néha kerget az élet
s hogy meg ne fogjon
szaladok előle
meddig kergetsz kibabrálok veled
sírkő mögé bújok a csöndes temetőbe

néha néha lábamra koppint a sors
pálcája keményen bokámra ver
kinek, minek, lettem en adós
hogy utamról nem terhetek semerre el

néha néha irányt szab az élet
jobbra is balra is tornyos hegyek
kitörni ? merre? sorit a cipőm
hagyjál mar!megyek,mondtam hogy megyek
-----------------------------------------
Ozsvald Árpád: BÚZASZEM

Én vagyok az útszélre esett
búzaszem.
Keresem társaimat,
mert egyedül nem lehet
belőlem kenyér,
mit megszegnek nehéz
kezektől zsíros tölgyfa asztalon.

Én vagyok a kövek parazsába
esett búzaszem,
kettéfeszít a kő és a fájdalom.

Át kell jutnom az árok
túlsó oldalára.
-----------------------------------------
Puszta Sándor: TÉKOZLÓ FIÚ

a mindenségben kell, lenni egy helynek
ahol még emlékeznek, rám
apám szíve az
mire várok, még
haza megyek
-------------------------------------------------

Bódás János: A BIBLIÁM

Van úgy, hogy rám nehezül, minden bűnöm
s úgy érzem, borzad, aki rám tekint,
el kellene a földről menekülnöm,
de sehol egy biztató fény nem int,
s bárkihez mennék, követ vetne rám...
s asztalomon, mint sokszor, most megint
ragyogni kezd, mint a nap, a Bibliám.

----------------------------------------
MEGMENTŐNK

Nem-et mondhatott volna
kínos passióra...

Szorította torkát a
rettenet...

Szorongatta szívét nagy
szeretet...

---------------------------------------
Ady Endre
A HALÁL PITVARÁBAN

Istenem, Halál, te tudod,
Hogy tőlem elmúltak a bálok,
Lakodalmak és hős murik:
Pitvarodban állok.

Gyáván ülök, nem hencegek
S ha valaki azt mondja rólam:
»Üssétek le ezt a kevélyt«;
Én sóhajtok; jól van.

Minden jó, jog, ami lesújt,
Minden megszentel, ami büntet:
Istenem, Halál, pitvarod
Megjavít bennünket.

Sohse szerettem úgy magam,
Mint most a Halál pitvarában,
Megszerettem a múltamat
S lépek beljebb, bátran.

Nem lehet az rossz valaki,
Akit annyian űztek, téptek
S rosszabb úr nem lesz a Halál,
Minő volt az Élet.

Istenem, Halál, te tudod,
Hogy vérvevő, szomorú harcban
Űztem, kerestem önmagam:
Rosszat nem akartam.