Lukátsi Vilma: ITTAM...
Szomjas vagyok!
- Nincs víz a közelben,
s már azt sem tudom mondani:
inni kérek!
Kinek mondjam?
Mindenki elment tőlem.
... valahonnan
szűrődik még köznapi lárma,
gyermeknevetés, vitatkozás,
fékek - vagy fogak - csikorgása...
- Inni kérek!
nyöszörgöm lelkem legmélyének,
ahol zümmög valami ének
az Ő nevéről, Akiben bíztam!
Egyszerre elcsöndesül minden.
Kimondom a Nevét. Ittam.
--------------------------------------------
Szomjas vagyok!
- Nincs víz a közelben,
s már azt sem tudom mondani:
inni kérek!
Kinek mondjam?
Mindenki elment tőlem.
... valahonnan
szűrődik még köznapi lárma,
gyermeknevetés, vitatkozás,
fékek - vagy fogak - csikorgása...
- Inni kérek!
nyöszörgöm lelkem legmélyének,
ahol zümmög valami ének
az Ő nevéről, Akiben bíztam!
Egyszerre elcsöndesül minden.
Kimondom a Nevét. Ittam.
--------------------------------------------
„Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben,
hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek."
Máté 5,12
Amikor megtalálták nála a kabátjába varrt biblialapokat, már nem félt, a sorsa eldőlt. A futástól kisebzett lába, az ütésektől kirepedt ajka még fájt, de a heves szívdobogás, a jegesen szívébe markoló rémület már a múlttá vált. Sajnálta, hogy a „kedves” fogadós csak színből érdeklődött a tan felől. Tisztában volt a büntetéssel, de nem ingott meg, a menny dicsősége vár rá. Nem fogja megtagadni hitét, nem fogja elárulni a könyvmásolók barlang-rejtekét, inkább a máglyahalál…
Az emberek lassan szállingóztak be a terembe. Mindenkin hétköznapi ruha volt, csak szívükben hordozták az ünnepet. Szükséges volt az óvatosság a párt besúgói miatt. Ha valaki látta volna őket Peking zsúfolt utcáin, csak munkásgyűlésre siető járókelőknek nézte volna őket. Nem volt szószék, nem volt orgona, nem volt kereszt, de mégis templomban voltak, az Úr templomában. Amikor a szolgálattevő felállt és intett, elővették az énekeskönyveket és egyszerre kezdték énekelni néma csendben zsoltáraikat. Kint az utcán nem hallatszott egy hang sem, csak a mennyben…
„Én is tisztelem Mohamed tanait és az iszlám vallás híve vagyok, de ma este arról a prófétáról akarok nektek mondani valamit, akit a Doktor követett, amíg élt. Azért róla, mert Ő küldte őt ide, hogy segítsen rajtunk. Amit most mondani fogok, azt másnak, ismeretlennek nem mondhatjátok el, arról még egymás közt se beszéljetek, ha nem vagytok biztosak abban, hogy egyedül vagytok. Ne felejtsétek el, az életetek múlhat rajta! A Korán mellett van egy másik könyv is, ami beszél Jézusról, ez a Biblia…”
A vagon ajtaja hatalmas csattanással záródott be mögöttük. Tömeg volt, fogalma sem volt róla, hogy egyáltalán le tudnak-e majd ülni valahogy a földre. Csak annak örült, hogy anyja, apja is ide került, de egyelőre nem látta őket. Mindenki jajgatott és sírt, kintről a német katonák durva fenyegetőzése volt a válasz. A marosvásárhelyi gettóban hiába bizonygatta az ügyeletes tisztnek, hogy ő nem zsidó. „Ha szombatot ünnepel, akkor az. Hiába állítja magáról, hogy keresztény.” – Hangzott a kemény felelet, és már vitték is őket. Raduly István plébános is csak néhányukat tudta kimenteni a tanúsítványokkal, miközben ő maga is az életével játszott. Talán egyszer még ők is meglátják a bözödújfalusi kis templom tornyát. A kerekek nyikorogva indultak Auschwitz felé…
--------------------------------------------------
VAN VALAKIM.
Van Valakim, Ki megbocsát ha vétkezik szegény fejem,
s bajomhoz is megérkezik .
Ha messzire elkóborol szegény szívem, szeretete utolér
és visszaviszem oda,ahol testvérszívek vannak velem,
oda, hova kerítést von a kegyelem.
Van Valakim,Ki még soha el nem hagyott,van Valakim,
Ki úgy szeret, ahogy vagyok. Füle Lajos
---------------------------------------------
VAGYOK Dömötör Tibor.
Ti voltatok és lesztek, jelent, jövőt kerestek.
Emlékeztek a múltra, vágyakoztok az újra,
Én VAGYOK és nem lettem, szeretetet kerestem.
Számomra nincs tér és idő, bennem él a Voltam,
VAGYOK ,és Leszek, mindig élek bennetek.
Isten, Jézus egy VAGYOK, életetek maradok .
MIÉRT NEM......?
Jézus kérdi:„Mért nem érzed szeretetem árját
mindig, mely megváltott téged, s oly epedve vár rád?
Nem mutatja minden tettem, hogy nagyon szeretlek,
hogy teéretted rabja lettem időnek s a testnek ?
Így életem ember alakban. Kár, hogy még nem érted:
a halált is elvállaltam a Golgotán érted.
Bár te sokszor elfeledtél, más gondjaid lettek,
szeretném, ha úgy szeretnél, ahogy én szeretlek!” Balog Miklós
-------------------------------
A SZIGET.
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt
nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! ? válaszolt a Büszkeség,- itt
minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet!- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és
boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki,ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a
SZERETET!!!
--------------------------------
NE NYUGODJ BELE !Máté 5,12
Amikor megtalálták nála a kabátjába varrt biblialapokat, már nem félt, a sorsa eldőlt. A futástól kisebzett lába, az ütésektől kirepedt ajka még fájt, de a heves szívdobogás, a jegesen szívébe markoló rémület már a múlttá vált. Sajnálta, hogy a „kedves” fogadós csak színből érdeklődött a tan felől. Tisztában volt a büntetéssel, de nem ingott meg, a menny dicsősége vár rá. Nem fogja megtagadni hitét, nem fogja elárulni a könyvmásolók barlang-rejtekét, inkább a máglyahalál…
Az emberek lassan szállingóztak be a terembe. Mindenkin hétköznapi ruha volt, csak szívükben hordozták az ünnepet. Szükséges volt az óvatosság a párt besúgói miatt. Ha valaki látta volna őket Peking zsúfolt utcáin, csak munkásgyűlésre siető járókelőknek nézte volna őket. Nem volt szószék, nem volt orgona, nem volt kereszt, de mégis templomban voltak, az Úr templomában. Amikor a szolgálattevő felállt és intett, elővették az énekeskönyveket és egyszerre kezdték énekelni néma csendben zsoltáraikat. Kint az utcán nem hallatszott egy hang sem, csak a mennyben…
„Én is tisztelem Mohamed tanait és az iszlám vallás híve vagyok, de ma este arról a prófétáról akarok nektek mondani valamit, akit a Doktor követett, amíg élt. Azért róla, mert Ő küldte őt ide, hogy segítsen rajtunk. Amit most mondani fogok, azt másnak, ismeretlennek nem mondhatjátok el, arról még egymás közt se beszéljetek, ha nem vagytok biztosak abban, hogy egyedül vagytok. Ne felejtsétek el, az életetek múlhat rajta! A Korán mellett van egy másik könyv is, ami beszél Jézusról, ez a Biblia…”
A vagon ajtaja hatalmas csattanással záródott be mögöttük. Tömeg volt, fogalma sem volt róla, hogy egyáltalán le tudnak-e majd ülni valahogy a földre. Csak annak örült, hogy anyja, apja is ide került, de egyelőre nem látta őket. Mindenki jajgatott és sírt, kintről a német katonák durva fenyegetőzése volt a válasz. A marosvásárhelyi gettóban hiába bizonygatta az ügyeletes tisztnek, hogy ő nem zsidó. „Ha szombatot ünnepel, akkor az. Hiába állítja magáról, hogy keresztény.” – Hangzott a kemény felelet, és már vitték is őket. Raduly István plébános is csak néhányukat tudta kimenteni a tanúsítványokkal, miközben ő maga is az életével játszott. Talán egyszer még ők is meglátják a bözödújfalusi kis templom tornyát. A kerekek nyikorogva indultak Auschwitz felé…
--------------------------------------------------
VAN VALAKIM.
Van Valakim, Ki megbocsát ha vétkezik szegény fejem,
s bajomhoz is megérkezik .
Ha messzire elkóborol szegény szívem, szeretete utolér
és visszaviszem oda,ahol testvérszívek vannak velem,
oda, hova kerítést von a kegyelem.
Van Valakim,Ki még soha el nem hagyott,van Valakim,
Ki úgy szeret, ahogy vagyok. Füle Lajos
---------------------------------------------
VAGYOK Dömötör Tibor.
Ti voltatok és lesztek, jelent, jövőt kerestek.
Emlékeztek a múltra, vágyakoztok az újra,
Én VAGYOK és nem lettem, szeretetet kerestem.
Számomra nincs tér és idő, bennem él a Voltam,
VAGYOK ,és Leszek, mindig élek bennetek.
Isten, Jézus egy VAGYOK, életetek maradok .
MIÉRT NEM......?
Jézus kérdi:„Mért nem érzed szeretetem árját
mindig, mely megváltott téged, s oly epedve vár rád?
Nem mutatja minden tettem, hogy nagyon szeretlek,
hogy teéretted rabja lettem időnek s a testnek ?
Így életem ember alakban. Kár, hogy még nem érted:
a halált is elvállaltam a Golgotán érted.
Bár te sokszor elfeledtél, más gondjaid lettek,
szeretném, ha úgy szeretnél, ahogy én szeretlek!” Balog Miklós
-------------------------------
A SZIGET.
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt
nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! ? válaszolt a Büszkeség,- itt
minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet!- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és
boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki,ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a
SZERETET!!!
--------------------------------
Ha azt látod, hogy lelki életed örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy gyülekezeted tagjaiban is hűl a szeretet,
nagy része fásult, közönnyel tele,ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy egyházadban is akad kór, s némely tanítás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete, ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,
hogy, magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene.
ne nyugodj bele„!
Mert könyörögni, sírni lehet itt!
maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az Úr veled. Füle Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése