A TÉKOZLÓ FIÚ - ATYJA VISZONTLÁTÁSAKOR.
Atyám, ne fond karod nyakamra,
lágy ölelése fojtogat:
lehervadt régen orcám hamva,
tartsd vissza most a csókodat -
mert vétkeztem Te ellened,
nem vagyok többé gyermeked!

Koldus vagyok, rongyos ruhájú,
pazarló, léha, sőt vak is.
Nem illet engem, csak a vályú,
megelégedném azzal is.
Hagyd most a régit, fényeset -
leszek legkisebb béresed.

Kiadtad már a rám eső részt,
nem jár nekem több semmi más.
Hogy ínséget láttam s törődést,
csak én, csak én vagyok hibás.
Eltékozoltam jussomat,
mindent, mit név és otthon ad.

Ujjamra mégis gyűrűt húzol?
Díszesre váltod rossz gúnyám?
Szíved szerelme most is unszol
sok bánatjárta év után?
Ó, szív, atyai szív, örök!
Eléd roskadva megtörök.

Nagyobb a szíved, mint a vétkem,
mint ennen keblemben a vád.
Kivet mindenki, szomjan-étlen,
Te vagy most egyetlen barát.
Magam utálom, más kerül.
Te szeretsz híven egyedül.

Atyám, ölelj hát, csókold orcám,
édes, akár bocsánatod.
Kit visszavártál, bűne harcán,
fiad meghalt s feltámadott.
Óh, hív a ház! - add a sarut:
Ki elveszett, ma hazajut.

( ismeretlen szerző)

-----------------------------------------

Az Isten országa…

Ugyan miért beszélsz keresztyén vallásról,
Csalhatatlan hitről, örök boldogságról,
Ha kitűnik szavad üres pusztasága?
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Mit ér, hogyha tudod a Biblia szavát,
Amely kijelenti Isten akaratát,
De a tudásodat tett nem koronázza?
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Ha földi kincsed van, melyhez ragaszkodol,
És a szíved zárva szegénytől, árvától,
Akkor a gonosz lett lelkednek bálványa!
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Hogyha képmutatás lett a szokásoddá,
És csak a látszatért váltál vallásossá,
Úgy hiába ajkad elmondott imája,
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Ha a világ csábja, gyönyöre elragad,
S kétes örömiben keresed nyugalmad,
Gondold meg, két úrnak nem lehetsz szolgája,
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Jézus szeretete legyen a szívedben,
Mely által hitet gyújtsz másoknak éltedben,
Így lesz a szent Ige üdvödnek forrása.
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Mint a tékozló fiú, aki haza gondol,
Fölkel és atyjához nyomban útnak indul,
Úgy te is, a tettre, kelj fel, ó, még máma!
Nem beszédben áll az Istennek országa!
Nyári Gyula (Hozsannázó Napok c. Balog Miklós által szerkesztett kéziratos versgyűjteményből, I. kötet, 469.old)

-----------------------------------------