Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Pál levele a rómaiakhoz 7. fejezet 18-19. verse
Az ember foglya a bűnnek, és ezért a legjobb cselekedeteink
is olyanok, mint tisztátalan és megfertőztetett ruha.
Amire szeretném helyezni a hangsúlyt ma, az az, hogy legyünk
megértőek magunkkal és másokkal szemben is! Felteszem a költői kérdést? Nehéz
vagy könnyű az átállás? Mármint a bűnös életből a bűntelen felé elmozdulás.
Van egy kedves gyülekezeti tag, aki már az 50-es éveiben
van. Hét vagy nyolc évvel ezelőtt keresztelkedett egy újonnan alakuló
gyülekezetbe. Több mint 30 évig a dohányzás rabja volt, és amint meghozta az
elhatározást, hogy ő már pedig nem teszi ezt többé, az Isten segítségével
letette a cigarettát egy életre. Azért írom, hogy a jó Isten segítségével, mert
a függőség olyan mértékű volt az életében, hogy két dobozzal szívott naponta.
Nem is tudta korábban elképzelni az életet cigi nélkül. De egyik pillanatról a
másikra a kívánsága megszűnt.
Nem megy mindig így. Vannak, akik nagyon sokáig szenvednek
azzal, hogy a kísértéseknek ellen álljanak, és újra és újra visszatérnek a
bűnök. Pedig jól tudják, hogy mi a jó, mit kellene tenni mégsem teszik, mert
nincs hozzá elég erő.
Sokszor így van velünk. Én kiemeltem egy betegséget, de
szeretnék máshogy fogalmazni. Mi a bűnnek a szenvedélybetegei vagyunk. Újra és
újra elkövetünk olyan dolgokat, amelyeket tudjuk, hogy nem lenne szabad.
Gondolhatunk „kisebb” dolgokra: trágár beszéd, ügyeskedés, irigység, stb.…
Minden, amivel vétünk Isten parancsa ellen el kell hagynunk, mert ezzel
megszomorítjuk Őt. Az Isten segítségével a legsúlyosabb problémáktól is meg
tudunk szabadulni. Merjünk kérni Tőle olyan dolgokat, amire csak Ő képes!
------------------------------------
Az új élet
A hitetlen ember élete a világban zajlik le és énje körül forog.
Tápláló forrásai idelent vannak, céljai földiek.
Egész életük a birtoklásért folytatott hajszában merül ki.
Ha elveszti pénzét vagy javait, az életnek nincs többé vonzóereje számára.
Az emberek elõtt való tekintély és elismerés körül forog minden.
Ha ezeket elveszíti, mindent elveszített. Sokan véget vetnek ekkor életüknek.
Ahol szeretetünk, törekvéseink, gondolkodásunk és gondjaink szálai összefutnak,
ott van az életünk.
A hit bensõséges kapcsolatba hoz minket Krisztussal. Úgyszólván
beleplántálódunk az õ életébe és szoros kapcsolat teremtõdik közte és köztünk.
Részesei leszünk nemcsak az õ életének, hanem halálának és feltámadásának is.
Énünk, mely eddig központi helyet foglalt el, vele együtt a keresztre kerül és
meghal. - Krisztus csak a kegyelmet találtak szívében él és uralkodik az eddigi
óemberük helyett.
Az újjászületett ember nem maga él többé, hanem Krisztus él õbenne.
Önszeretetünk helyét
az a szeretet váltja fel,
mely nem követelõdzik, hanem ad;
nem uralkodik, hanem szolgál;
nem élvezetekre tör, hanem lemond.
Akkor élünk igazán, ha Krisztus lett az életünk központja és hajtóereje.
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. „
(Galata 2, 20)
Carl Eichhorn: Isten Műhelyében.
MOSOLYOG A KERT.
Nézd, mily szép a fű, nézz szét, gyönyörű!
Illatos a föld, virágzik a völgy!
Harmatos a táj, oszlik a homály!
Mosolyog a kert, nem vagyok levert!
Zöldell hét határ, dalol víg madár!
Selymes, dús a domb, bársonyos a lomb!
Méhecskénk leszáll, porozva megáll!
Pillangónk lendül, táncolva pendül!
Szalad fürge gyík, hátán szürke csík!
Ragyog ránk a nap, végre így marad!
2010. május 3. Guti Tünde—
Zsoltárok 128,1–4:
„Mind boldog az, aki féli az Urat: aki az Ő utaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Íme, így áldatik meg a férfiú, aki féli az Urat!"
Hatalmas kijelentés ez. Ígéret, ami nem csupán a jelenben meghatározott, de még a jövőre is szól.
Olyan jól fog menni annak, aki féli az Urat, hogy az öröm, a bőség, az erő egy generációba bele se fér, hanem az utódok is részesülnek belőle. És itt már felismerhetünk egy összekötő szálat a lelki gondozás felé. Aki ilyen állapotban van, mint ahogy itt az Igében olvastuk, az sosem fog lelki gondozásra szorulni. Mert az Ige azt mondja – a német így fejezi ki –: „Wohl dem Menschen, der dem Herrn fürchtet", „Jól van, jól megy dolga annak az embernek, aki féli az Urat.” Tehát: jól megy neki!
Az istenfélelem hiánya pedig problémát okoz. A második vers azt mondja: „Aki az Urat féli, annak a munkája áldott lesz." Vagyis sikeres lesz, és sikeres lesz a családi életében is. Gyermekei békében nőnek fel, azt mondja, mint az olajfacsemeték, ami a béke szimbóluma. Tehát mindenben áldott lesz. Általános, de mégis konkrét ígéret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése