Ap.Csel 5,34-42; Jn 6,1-15
Ha csodákról olvasok, víz borrá változtatása, vagy épp a mai kenyérszaporítás, egy kicsit elbizonytalanodok. Hiszen a mai ember nem hisz az ilyesfajta csodákban. Én másfajta csodákban hiszek, és ha ilyenekről olvasok vagy hallok a mai viszonylatban, nem akaródzik elhinnem. De itt mégis ezt olvashatjuk, hogy Jézus rengeteg embernek ad enni. Mit szólnánk, ha ezt hallanánk ma a tv-ben? Nem hiszem, hogy egy csapásra megváltoznék, és hinnék a tv-nek. Nem, biztosan nem. Azt mondanám; népbutítás. Ha csodákról olvasok, víz borrá változtatása, vagy épp a mai kenyérszaporítás, egy kicsit elbizonytalanodok. Hiszen a mai ember nem hisz az ilyesfajta csodákban. Én másfajta csodákban hiszek, és ha ilyenekről olvasok vagy hallok a mai viszonylatban, nem akaródzik elhinnem. De itt mégis ezt olvashatjuk, hogy Jézus rengeteg embernek ad enni. Mit szólnánk, ha ezt hallanánk ma a tv-ben? Nem hiszem, hogy egy csapásra megváltoznék, és hinnék a tv-nek. Nem, biztosan nem. Azt mondanám; népbutítás. Nagyon nehéz hát nekem ez a szentírási rész, hiszen felmerül a kérdés: vajon hová tűntek ezek a csodálatos csodák? Azt hiszem, tudom a választ. Pont azért tűntek el ezek a rendkívüli események, mert sokan vannak úgy a csodákkal, mint én; még ha igazat szólna is a tv, nem hinnénk el, vagy ha saját szemünkkel látnánk, akkor meg becsapva éreznénk magunkat. Ott, az akkori emberek azonnal elhitték, és rögtön meg akarták koronázni Jézust. Ezzel szemben a mai ember akkor tér meg, ha nagy veszély éri. Addig csak csóválja a fejét a hétköznapi csodákra is, de ha baj van, akkor rögtön imára kulcsolja a kezeit. Ez szerintem a szeretet és a bizalom hiánya. Nem bízunk egymásban, nem hiszünk a szemünknek, hiszen már annyiszor átvertek minket ("a festék alatt mindig hazug volt a kép" - Ismerős Arcok). Kérjük az Istent, hogy meglássuk, és higgyünk a valódi, arra érdemes csodákban! Hiszen annyira racionális minden, mindennek van ok és okozati része. Szerintem nem ártana, ha egy kicsit elrugaszkodva a földtől az egek felé engednénk lelkünket azzal, hogy befogadjuk és el hisszük a csodákat. Hiszen másképp hitelt veszít a mondat, ami számomra a legtöbb reményt sugározza, miszerint: "Istennél semmi sem lehetetlen"!!
[Király Mátyás, Érd]
TANULGATOM A CSENDET.
Nézem a tó fodrozó tükrét,
a felhők, fények játékát a vízen,
szeptemberi fák színesedő levelét...
és tanulgatom a csendet.
Nem az üreset, a némát: a beszédeset!
Hiszen Valaki mindig megszólal a csendben.
Tó tükrére, sirályok szárnyára,
hulló aranylevélre üzeneteket ír nekem.
Ölembe perdül egy őszi levél...
üzenetét betűzgetem
/Túrmezei Erzsébet/
Neked Testvérem...
Könnyel áztatott arcodat kémlelem,
hogy felsejlik-e még rajta a Végtelen,
csillogó-cseppek tengerén átlátom csupán
végtelen szereteted hegyláncát.
Elborít engem mély érzelmek sokasága,
mozdulni - annyit - sem bírok alatta,
gondolataim nyekergőn mozdulnak tova,
arcodat látnám újra - kacagva.
Fáradt erőm nyiklik-nyaklik esetlen,
lelkem hozzád vágyódik leküzdhetetlen,
szeretetem lángol Lélektől kapott tűzzel,
az Úr ajándékozott meg engem Testvérrel.
Fogadalmam nem feledem míg élek:
hová te tartasz, oda megyek,
te Istened az én Istenem,
mert a Lelket szeretem.
Hadd mondjam újra – és tudjátok, milyen értelemben mondom ezt! –, hogy legyetek kellemetlenül zavaróak a világ számára; legyetek olyan emberek, hogy a világiaknak, muszáj legyen érezniük azt, hogy egy keresztyén van közöttük!
Egyszer egy katonatiszt, miközben a király jelenlétéből távozott éppen, megbotlott a saját kardjában. A király odaszólt neki, hogy “A kardod igen zavaró!” “Igen”, felelte a katonatiszt, “Őfelsége ellenségei is sokszor mondták már ezt!”
Bárcsak terhére lennétek a világnak, ilyen értelemben; legyetek bosszantóan idegesítőek a Királyok Királya ellenségei számára! S míg a magatartásotok legyen illendően udvarias, megfelelve mindannak, ami csak megkívántatik az emberekkel való társas érintkezésben, mégis: bátran, meghátrálás nélkül tegyetek bizonyságot Krisztusról, finomkodások és szépítgetések nélkül
Teréz anya: Felebarátaink álarca mögött---
Éhes voltam, és ennem adtál.
Szomjas voltam, és innom adtál.
Bármit teszel is testvéreim közül
a legkisebbnek, nekem teszed.
Most tehát belépek Atyám házába.
Nem volt tető a fejem fölött, és ajtót nyitottál előttem.
Mezítelen voltam, és nekem adtad ruháidat.
Fáradt voltam, és segítettél békét lelnem.
Rettegtem, és eloszlattad minden félelmemet.
Kicsiny voltam, és megtanítottál olvasni.
Magányos voltam, és szerelmet adtál nekem.
Rab voltam, és meglátogattál cellámban.
Betegen feküdtem, és te gondoztál.
Idegen országban bolyongtam, és te hazát adtál nekem.
Nem volt megélhetésem, és munkát találtál számomra.
Megsebesültem a háborúskodásban, s te bekötözted sebemet.
Jóságra volt szükségem, és kezet nyújtottál nekem.
Néger, kínai, vagy hajléktalan voltam, kigúnyoltak, megaláztak,
és te válladra vetted keresztem. Legyengült öreg voltam,
és mosolyodat ajándékoztad nekem. Nyugtalan voltam,
és türelmesen végighallgattál. Láttad, hogy leköpdöstek,
vér borította testemet, és te elfogadtál akkor is,
ha izzadságszagú voltam. Gúnyt űztek belőlem,
de te mellém álltál. Boldog voltam, és engedted,
hogy megosszam veled örömömet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése