Zsolt 17,15,- Én igazságban nézem a te orcádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

    A világ fiait a földi javak gazdagítják és boldogítják, ezeket 

hagyják örökül gyermekeiknek is. A hívőknek azonban másféle kincseik vannak. Mi nem e világ gazdagsága után törekszünk, hanem magasabbra és távolabbra nézünk.

   A mi gazdagságunk kettős gazdagság. Itt örvendezhetünk Isten 

jelenlétének, odaát pedig hasonlóak leszünk majd Őhozzá. Itt mint 

igazak nézhetünk Istenre, mert Krisztus Jézusban megigazultunk. Milyen nagy öröm a kiengesztelődött Úrra tekinteni! Isten dicsősége, ahogyan az Krisztus arcán tükröződik, valóságos földi mennyországot varázsol körénk, és ebben van eljövendő mennyországunk ígérete is.

   De nem elég csupán nézni, át is kell formálódnunk annak a képére, 

akire tekintünk. Ha reggel felébredünk, eszméljünk rá, hogy Urunk 

szépségeit kell visszatükröznünk. Ha hittel tekintünk Istenre, annak 

átalakító hatása lesz önmagunkra nézve is. Jézus Krisztus ábrázata 

mélyen belevésődik a szívünkbe, és az Ő lénye átformálja szívünket. Ez a legnagyobb öröm: meglátni Istent és Hozzá hasonlóvá válni. Mi többet kívánhatnék mégy Dávid vallástétele a Szent Lélek által itt ígéretté válik a számunkra. Hiszek benne és várom beteljesülését.

C.H.Spurgeon

----------------------------------

Példabeszédek 13,14 -A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására. 

Mennyi választ el  Egy bölcs szufi felszállt egy hajóra, hogy átjusson a tenger másik partjára. Az út felénél olyan erős vihar kerekedett, hogy a hajó deszkadarab módjára hánykolódott a hullámok között. Mindenkit nagy félelem szállt meg, volt, aki imádkozott, volt, aki kiabálva fetrengett, mások a tengerbe dobálták összes javaikat. Csak a bölcs maradt nyugodt. Amikor a vihar elcsendesedett, és az utasok fellélegezhettek, néhányan odamentek a bölcshöz és azt kérdezték tőle: - Hogy-hogy te nem féltél? Nem vetted észre, hogy csak egy hajszál választott el bennünket a haláltól? - De igen, csakhogy tudom, hogy életünk folyamán gyakran még a hajszálnál is vékonyabb szál van köztünk és a halál között. Bruno Ferrero nyomán.

-------------------------------

 VASÁRNAP

 

Szentlélek adj nekünk ISTENFÉLELMET, hogy tisztelettel és szeretettel legyünk Teremtőnk iránt.

 

Minden vasárnap HÁLÁT ADUNK!                                                                                        

Hálát adunk Istennek,

hogy egész életünk során jóban - rosszban mellettünk áll.

Szolgáló: hála adás

 

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok a szomorkodók, mert őket majd megvigasztalják. "
A nap imádsága:

----------------------------------------------

Akadályok a hit útján.

Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott... ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. (Mk 10,48-50)

Bartimeus tudta, hogy ez soha vissza nem térő alkalom, neki Jézushoz kell most jutnia. Ez tette olyan eltökéltté, hogy minden akadályt legyőzve találkozott vele. Mert akadályok mindig vannak a hit útján. Az ördög azt akarja, hogy lehetőleg el se induljunk Jézushoz, de ha már valaki elindult, útközben álljon meg, ne találkozzék a Szabadítóval.

Az első akadály az volt, hogy Jézus nem válaszolt azonnal a kiáltására. Vajon hallotta? Szóba áll ő egy ilyen senkivel? Érdemes tovább imádkozni? - Aztán az emberek rászólnak, le akarják beszélni arról, hogy Jézushoz jusson. Veszélyes is volt már akkor Jézust Messiásnak nevezni, a hatósággal gyűlik meg a baja annak, aki ezt teszi. Sokan elakadnak ott, hogy vannak Jézus körül szeretetlen, hitetlen, képmutató emberek is. Ne feledjük: ez semmit nem változtat azon, hogy Jézusra van szükségünk, s ő kész és tud segíteni.

Aztán jön a biztató üzenet: hívjátok ide! Most higgyen azoknak, akik az előbb még letámadták? Csakugyan Jézus üzeni ezt neki? Induljon vagy várjon még? Vagy ha ez annyira nehéz, hagyja abba? - Nem! Bartimeus nem találgat feleslegesen, ledobja hosszú felsőruháját, és ahogyan egy vak arra képes, odasiet Jézushoz.

Legyen példa számunkra ez a magatartás! Ő meg akart gyógyulni, s ezért mindenképpen találkozni akart Jézussal. Még nem ismerte őt, csak hallott róla, de azt komolyan vette. Mondhatott bárki amit akart, megnehezíthette a dolgát sok minden, az ő egész tehetetlen, kiszolgáltatott helyzete is, de ő minden akadályt félretett, a ruhát is ledobta magáról, csak Jézussal találkozhasson.

Kész vagyok-e én is minden akadályon át, minden visszatartó bűnt ledobva (megvallva) közvetlenül Jézushoz menni? Ott vár a teljes gyógyulás