a kevésen hű voltál…” (Máté 25,14-30)*

A példázat szerint Isten mérhetetlen gazdagságához viszonyítva az öt és az egy talentumnál is arról van szó, hogy az Úr senkitől sem kér lehetetlent, csak amit az Őtőle kapott képességei között elvégezhet, azaz mindenkinek a „kevésen” kell hűnek lennie (21 és 23). Ez a legnagyobb boldogság, a „keveset” soknak tartani, azon hűnek lenni, de a lehetetlennek tűnő feladatot is, ha már rám bízta az Úr, olyan „kevésnek” értékelni, amin hű tudok lenni, az Ő erejével. Ez a lelkület nem csüggeszt el, de nem is futamít meg. Ne ássuk el a talentumot, ne feleseljünk az Úrral, de el se bízzuk magunkat, és az elszámoltatástól se féljünk (24). Ez érvényes mindenkor: akár jelentéktelennek, akár elhordozhatatlannak éreznénk a feladatot. Kezdjünk az Ő színe előtt valami dicsőségeset „kevés” és mégis „bőséges” adományaival, nehogy haszontalan szolgának bizonyuljunk (26). 

* Isten átadta a vagyont, micsoda méltóság, ránk bízta azt, ami az Övé (14). Isten ad, gazdagon ad, tehát vegyük észre, mennyi mindenünk van (29), mert aki tudja, mennyi mindene van, az még többet kap (28). Aki tudja, hogy üdvössége van, az mindenkor látja, hogy neki sok van. 

- Ezért tehát ez a gazdagság nem mennyiségi kérdés (15-18). Isten igazságos, mert mindenki kap talentumot, mindenki drága előtte; de Isten úgy igazságos, hogy megkülönböztet, azaz nem egységesít, mert mindenki más helyen más feladatra és lehetőségek között kapja a feladatot. 

- Vigyázzunk, amink van, azt sáfárságra kaptuk: el kell vele számolnunk (19-23). Felelősen, Isten dicsőségére lehet élnünk a talentumokkal. Aki ötöt kapott, még ötöt; aki kettőt kapott, még kettőt, aki egyet, az még egyet tegyen hozzá: nagyobb feladat, nagyobb felelősség; ne irigyeljük az öt talentumosokat, ha már gyarló módon ilyen nézőpontból tekintünk a példázatra. 

hű és okos szolga…” (Máté 24,45-51)*

Boldog ez a szolga (46), mert tudja, hogy ő nem úr, hanem szolga. – Boldog ez a szolga, mert mindvégig hűséges szolga. - Boldog ez a szolga, mert okos, vagyis mert belátta, beláthatta, hogy nincs más út, nincs más lehetőség a megmaradásra, a boldog kiteljesedésre (47), csak ez az egy: mindvégig hűséges szolgálatban engedni az Úrnak. - Minden más magatartás: a szolgálattal való visszaélés, dorbézolás, hatalmaskodás, durvaság boldogtalanságot és pusztulást terem; akár váratlanul hozza el azok előzményét, a sírást és az idegösszeomló fogcsikorgatást (51). Könyörülj Urunk, nehogy ezek véglegesedjenek rajtunk. Köszönjük Urunk, hogy hű és okos szolgák lehetünk mindvégig.

* Hű és okos ez a szolga. Mindkét tulajdonsága, hűsége és okossága Isten ajándéka, mindkettő nélkülözhetetlen, valamint egymástól elválaszthatatlan. - Itt a hűség azt jelenti, hogy hű vagyok ahhoz a feladathoz, amit rám bízott az Úr. Ez a feladat mindig emberekről való gondoskodásra irányul, kiadni nekik az eledelt idejében (45). Ez még akkor is így van, ha a direkt feladat tárgyiasított; mert ha pénzt, vagyont, értéket bíz rám a Gazda, azt is azért teszi, hogy abból a körülöttem élő emberekről gondoskodjak. - Tehát „szolgák” fölött lenni, ez a legnagyobb „szolgaság”, szolgálat, felelősség. Fontos, hogy ez a szolga tudja, hogy ő továbbra is szolga, nem úr. - Boldog, aki tudja, hogy ő továbbra is, mindenkor csak szolga, és hűsége csak hatványozza boldogságát (46). Ez a boldogsága pedig kiteljesedik, ha a szolga mindvégig kitart hűségében: egészen addig, amíg a Gazda meg nem érkezik (47). - Ez a szolga okos, mert tudja, nincs más esély megmaradni, boldoggá lenni, csak ez: hűséges szolgaként élni mindvégig.

----------------------