Az az egy,- Feláldozandók,- (Mt. 13, 44-46)
Az alföldi kisváros főterén egy kis fatemplom, annál jobbra fordulvást találni egy hosszú tornácos parasztházat. Abban élt két nővér és az édesanyjuk. A két lány bár szakasztott mása egymásnak, tűz és víz a természetük. Van is gondja szegény édesanyának békítgetni a két kisasszonyt.
 Marica, a kisebbik gyermekkorától kezdve olyan, mint a kolibrimadár: reppen ide és oda. Kever egyet a kásán, majd belefog varrni és leég a kása. Játszik a babával, de megfeledkezik róla, mikor golyózni támad kedve, és máris rohan kinn az udvaron karikával. Mindent széthagy és mindent egyszerre akar csinálni. Ahogy az oskoláit végezte, akkor is egyszerre akart tanítónő, varrónő és titokban énekes is lenni. Nem is tudott elvégezni csak egy-egy évet mindegyikből, mert neki mind kell egyszerre.  Kecses finom nővé cseperedett, de a természetét meg nem változtathatta semmi. Udvarlói is akadtak. És szerette ő mindet. Egyiket a kedvességéért, a másikat mert megnevettette, a harmadikat mert szépen tudott játszani neki fuvolán. Dönteni közöttük, azt viszont nem bírt. Mondta neki a Juckó, meg mondták a barátnők is, hogy engedje el a többit, és legyen boldog eggyel. Egyszer bele is ment, egy egész álló hétig töprenkedett azon, hogy méik legyen a választott. De csak nem tudott lemondani egyikről sem. Aztán szépen sorra otthagyták a fiúk, kerestek olyat, aki őket választotta. Most Marica titokban egy házasember és egy juhász szeretője, és kacsintgat a kis fiatal segédlelkészre, aki nem rég érkezett a városba. Marica az, aki mindent csinál, és semmit tesz, aki mindent akar és semmi lesz a kezében. Mondogatták is a környékbeli tótumfaktumok, hogy az öreganyja vére, . Nagy természete van neki. Könyvet is mindig hármat-négyet olvasott, néha egyet el-elhagyva a parkban valamelyik padon. Vallásra is csak ilyenféle kolibri volt. Egyszer fogta magát és megkeresztelkedett kálomistának, majd ott kiprédikálták, mert a sámán vajákos feleségénél járt jövendőt mondatni. Akkor a pápistáknál áldozott, de naponta sétált egy muzulmán kisasszonnyal is, hogy mesélne neki ő is az ő istenéről. Korholta sokat az anyja, hogy kitalálhatná mán, méik Istent akarja tisztelni.                         „De hát honnan tudjam, méik segít engöm igazán, mámikám? Nem haragítom inkább egyiket se, szeressen az engöm mind.”   Nővére, a Juckó könnyebb lélek. Ő mindig tudott dönteni