Reményik Sándor Akarom.
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely meg jelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
-----------------------------
Úgy hallom, eltűnt arcodról a rózsa.
Szívedet naponta bánat járja át.
Ne hidd, hogy végtelen lesz rajtad a próba
Csak tartsd ki hűen! Az győz, ki megállt!
Az imádság naponta száll érted,
Hogy Isten óvjon, védje ügyedet,
Ha leroskadsz néha, már-már nem bírod
A korbácsütést… a keresztedet.
Az Isten igaz! És Ő hívott téged
Csak le ne tedd, testvérem, a terhedet.
Mert Krisztus lesz az, ki leveszi rólad;
Ne sírd el utolsóig a könnyedet.
Tudom, nehéz most. Nincs közel barát,
A „testvérszív” is oly könyörtelen.
Aki szeretne közel lenni hozzád,
A kőszív-bástyán átjutni képtelen.
Ne sírj tovább! Imáink szállnak érted.
S ha testben ott nem is lehetünk,
Szívünk ott dobban fájdalmaidban,
És rád gondolunk,
Ha nyugalomra hajtjuk elfáradt fejünk.
De rád akkor is, ha ránk köszönt a reggel
S bíbor fényében ránk ragyog a nap!
Istent kérjük, álljon ott melletted,
És hallgassa meg imádságodat.
Saint-Exupéry: A kis lépések mûvészete.
Nem csodákat és látomásokat kérek Uram, hanem erõt a hétköznapokhoz. Taníts meg engem a kis lépések mûvészetére. Tégy engem leleményessé és találékonnyá, hogy a mindennapok sokféleségében és kuszaságában a kellõ idõben jegyezzem le azokat a felismeréseket és tapasztalatokat, amelyek megérintettek. Add, hogy jól osszam be az
idõmet. Ajándékozz meg kifinomult érzékkel, hogy fel tudjam ismerni, mi az elsõrendû és mi a másodrendû. Engedd belátnom, hogy az álmok nem segítenek át sem a múlton, sem a jövõn. Segíts nekem, hogy a soron következõ tennivalómat a lehetõ legjobban cselekedjem és a jelen órát a legfontosabbnak tekintsem. Õrizz meg attól a naív hittõl, hogy az élet dolgai zökkenõmentesek. Ajándékozz meg a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, csapások, kudarcok és visszaesések az élet természetes velejárói, amelyek által növekszünk és érlelõdünk. Emlékeztess arra, hogy a szív gyakran fellázad az értelem ellen. Küldj hozzám a kellõ pillanatban valakit, akinek van bátorsága az igazságot megmondani nekem. Te tudod azt, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra. Add, hogy az élet e legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékában növekedjek. Adj nekem olyan képzelõerõt, ami ahhoz szükséges, hogy egy kis csomagocska jóságot szavak kíséretében vagy azok nélkül a megfelelõ helyen és pillanatban tegyek le. Tégy engem olyan emberré, aki a tenger mélyébe is leérõ hajóhoz hasonlít, hogy azokat is elérhessem, akik lent vannak. Ne add meg nekem azt, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van. Taníts meg engem a kis lépések mûvészetére."
-----------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése