[Beküldte Necros] 

Tanmesék,

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: “A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük. A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta ismét az idősebb angyal. Amikor a nagy ház pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorság, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleséget. Helyette odaadtam a tehenet.
Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy minden eredménynek megvan az előnye. Amíg nem telik el egy kis idő, ezt nem veszed észre… Néhány ember eljön az életünkbe, és gyorsan elmegy… Néhány ember barát lesz és marad egy kicsit… gyönyörű nyomokat hátrahagyva a szívünkön… és ez velünk is így van, hiszen barátságot kötöttünk.
Karsay István :
"A tegnap: történelem.
A holnap: misztérium.
A ma: ajándék.
Úgy gondolom, hogy az élet valami különleges… Élj és élvezz minden pillanatot. "





José Real Navarro. SZOKATLAN BETEGSÉG
"A szeretet olyan, mint a tűz: ha nem terjed, kialszik."
A világon elterjedt egy szokatlan betegség.
Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett,
erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott.
Az orvosok tanácstalanok voltak.
Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt.
Még szív átültetést is alkalmaztak.
Az átültetett szív is, pár napra a műtét után,
kezdett összezsugorodni.
Tehetetlen félelem fogta el őket.

A betegség tovább terjedt.
A kórházak megteltek az utolsó ágyig.
Rövid idő alatt mindenki szívbajos lett.
Ágyban fekvő volt az egész világ és a halált várta.

Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór.
Idős ember volt, szép, nagy és egészséges volt a szíve,
sőt, a szokottnál is nagyobb.
Nekilátott a beteg ápolásnak.
Azt vette észre, ha megfogta a beteg kezét és rámosolygott
a kis szív azonnal növekedni kezdett.
Amint elengedte, a növekedés megállt.
Fölfedezett valamit.
A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt.
Nekilátott a munkának.
Betegtől betegig járt.
Fogta a kezüket és nevetett.
Amikor a beteg szíve kellő nagy lett,
ő is képes volt gyógyítani.
Az új orvosság gyorsan terjedt az egész világon.
Világszerte megszaporodtak a nagyszívű emberek.
Mindenkit gyógykezeltek és a szívek egyre nőttek.
Elég volt megfogni a kezet és mosolyogni