I. Mózes 3:1-3

A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mond Isten: abból ne egyetek, azt meg ne illessétek, hogy meg ne haljatok.

„Miután Sátánnak többé már nem állt módjában, hogy a mennyben lázítson, Isten iránti ellenségeskedésére új területet talált – az emberi család megrontását tervezte. Az édenbeli szent pár öröme és békéje arra a boldogságra emlékeztette, melyet ő örökre elvesztett. Irigységtől ösztökélve elhatározta, hogy engedetlenségre készteti őket, így bűnt és büntetést hoz rájuk. Eltökélte, hogy szeretetüket bizalmatlansággá változtatja, dicséneküket pedig Teremtőjük iránti szemrehányásokká…

Az angyalokhoz hasonlóan Éden lakóinak is próbát kellett kiállniuk, és boldogságukat csak a Teremtő törvénye iránti hűség révén őrizhették meg. Választhattak: vagy engedelmeskednek és élnek, vagy engedetlenek lesznek és meghalnak. Isten gazdag áldásokban részesítette őket, de ha akaratát figyelmen kívül hagyják, akkor, Ő, aki a lázadó angyalokat nem kímélte, őket sem kímélheti. A törvényszegés megfosztaná őket Isten ajándékaitól, nyomort és romlást zúdítana rájuk.

Az angyalok figyelmeztették ősszüleinket, hogy őrizkedjenek Sátán cselvetéseitől, mert fáradhatatlanul arra fog törekedni, hogy behálózza és megtévessze őket. Amíg engedelmeskednek Istennek, a gonosz nem árthat nekik, mert szükség esetén a menny összes angyala a segítségükre siet. Ha első támadásait állhatatosan visszautasítják, akkor ugyanúgy biztonságban lesznek, mint a mennyei angyalok. Ha azonban csak egyszer is engednek a kísértésnek, természetük annyira megromlik, hogy önmagukban sem hatalmuk, sem hajlandóságuk nem lesz többé, hogy ellenálljanak Sátánnak.

Isten a tudás fáját tette iránta való szeretetük és engedelmességük próbájává. Az Úr úgy látta jónak, hogy az egész kert használatát csupán egyetlen dologban korlátozza. Sátán nem lehetett állandóan a nyomukban, csak a tiltott fánál férkőzhetett a közelükbe kísértéseivel…

Hogy művét észrevétlenül valósíthassa meg, Sátán a kígyót választotta eszközéül – olyan álcát, mely jól megfelelt megtévesztő szándékának. Akkor még a kígyó volt az egyik legbölcsebb és legszebb teremtmény a földön. Szárnyai voltak és lángoló arany színben a levegőt szelve káprázatos látványt nyújtott.” E.G.White: Pátriárkák és próféták