Pecznyík Pál . Segítő szeretet.

Keserűség, bánat, tölti be a földet,

egyre több bús arcon látni, fájó könnyet.

Sok családban kopár, kenyértelen asztal,

éhezőket: üres ,,nincs" szó, mi vigasztal. 

Boldog: kinek jut még, minden napra étel,

jóllakottan térhet nyugovóra, éjjel.

Ám akinek nincsen betevő falatja,

nem bánná, ha föld is, megnyílna alatta!

Földünk minden táján terjed, a szegénység,

emberek ezreit, porba dönti éhség. 

Nem csoda, ha terjed, keserűség, bánat, 

kevés segítő az, kit szánalom áthat. 

Míg sok drága étel, kidobásra kerül,

addig, éhezőknek teste holtan terül. 

Népek Alkotója, mind ezt tudod, látod, 

a becsapott embert, már kezdettől szánod.

Készítettél csodás menekvési tervet,

Fiad váltságáért, bűnös, üdvöt nyerhet!

Nem Te vagy az oka, e nagy szegénységnek,

lehetne jó léte, földön minden népnek.

Hogy ide jutottunk, magunk okolhatjuk,

mert ha jóra intesz, vállunk vonogatjuk. 

Kérünk, támassz bennünk, segítő készséget, 

ne nézzük tétlenül, e nagy szegénységet.

Ne terjedjen tovább, keserűség, bánat,

segítő szeretet, vonjon elé gátat!

Éhezők kapjanak, elegendő étket,

Jézus, értük is hullt, bűntörlő szent véred!

Celldömölk  2012. III. 8 .

A hegyek síksággá lesznek.

"Ki vagy te nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!" (Zak 4,7).
 Lehet, hogy éppen a nehézségek, bajok és szükségek, mint egy nagy hegy tornyosulnak előttünk, és a természetes ész nem talál utat felettük vagy rajtuk keresztül, sem megkerülni nem tudja őket. Engedjünk ilyenkor a hit szavának, és egyszerre el fog tűnni a hegy, és síksággá válik. Hitünknek azonban először meg kell hallania az Úr szavát az előző versből: "Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel - mondja a Seregek Ura!" Ennek a nagy igazságnak kell a középpontban állnia, ha le akarjuk győzni az élet legyőzhetetlennek látszó nehézségeit. Be kell látnom, hogy magam nem tehetek semmit, és hiábavaló az emberekbe vetett bizodalmam is. Erőszakkal és hatalommal semmire sem megyek. Be kell látnom, hogy semmiféle látható eszközben nem bízhatok, csak Isten láthatatlan Szellemének erejében. Hagynom kell, hogy Isten egyedül cselekedhessen, emberekre és dolgokra nem szabad számítanom. Ha azonban a mindenható Isten veszi kézbe népe ügyét, akkor még a legnagyobb "hegy" sem lehet akadály. Isten képes világokat megmozgatni, és ezt olyan könnyedén teszi, ahogyan a gyermekek labdáznak. Ezzel az erővel engem is felruházhat. Ha az Úr rajtam keresztül egy hegyet akar elmozdítani, akkor az Ő neve által meg is tudom ezt tenni. Akármilyen nagy az a hegy, még az én erőm-erőtlenségem előtt is síksággá válik - ha ez az Úr akarata. Miért félnék hát a tornyosuló nehézségektől, ha az Úr mellettem, van?