2014. május 14., szerda



Isten a végtelen szeretet
"Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala." (1János 4:9)
Olyan Ő, mint az égbolt, amely mindent átfog, mint a kéz, amely mindent tart, mint az élet, amelyben minden lélegzik. Ő a lét forrása. Nem egy valami a sok létező közül, hanem minden létezőnek ősoka. Nem állíthatod félre, ha egyszer már valóban találkoztál vele.
Így szól hozzád: „örökre”. Keresed az utad? Menekülni próbálsz? Bajban vagy?
Isten nem haragszik rád, ha vészfékként használod. Tudja, hogy gyenge vagy, aki sokszor csak vészhelyzet esetén kiált hozzá. Egész szeretetével szereti a gyengéket.
Azt is megérti, ha csak azért fordulsz hozzá, mert magányos vagy és társat keresel, akinek mindent elmondhatsz. Még azért sem haragszik, ha csak a biztonság kedvéért kiáltasz hozzá, ha azt gondolod: „Az nem lehet, hogy senki se segítsen!” Ő ugyanis ismeri pislákoló mécsesedet és örül, hogyha fellobban. De ha egyszer már teljes nagyságában a mindenség Uraként, életed céljaként találkoztál vele, akkor már nem tudsz többé megfeledkezni róla. Ő utánad jár. Örömödben, bánatodban ott áll melletted. Isten hűséges hozzád.                                    Te hűséges vagy Istenhez? 
(Prókai Árpád)

Forrás




Konkoly vagy búza?
Kertjében jár a gazda, a Mester, Nézi vetését, vizsgáló szemmel.                                                   Mennyi a konkoly, mennyi a búza? Érzem, most énrám szállt tekintete.                                                 És én nem tudom, hogy búza vagyok-e? S fohász kél bennem fejem lehajtva.                                      Uram, őrizz meg attól, hogy konkoly legyek, Mit titkon az ellenség keze vet.                                    Hogy megrontsa a te áldott munkád. Uram, ne engedd, hogy konkoly legyek.                                     Hanem legyek én tiszta búzamag, Növekvő, szaporodó aranyad.                                                       Parányi része a nagy vetésnek, Ó add, hogy legyek tiszta búzamag.                                                 Belül hófehér, hasznos lélek, Mely tápláléka az éhezőnek.                                                                  Látom mindenfelé fehér a táj, Ige-vetésed aratásra vár.                                                                                S ha a búzát csűrbe takarod, A konkolyt mind tűzre juttatod.                                                                Hogy én ne legyek földed konkolya, Uram, add, hogy legyek tiszta búzamag.
 
Konkoly: liláspiros színű mérgező gyomnövény, illetve ennek a magja. Példabeszéd: az Evangéliumok jellegzetes irodalmi műfaja. Általában költött, de az ...



 

















-----------------------------------------------------------------------

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése