A SAMÁRIAI FALU ELŐTT. . .

Lukács 9: 51-56.

Uram Jézus, bejártuk a falut.

Megzörgettünk minden bezárt kaput.

Szállást kértünk, egyszerű nyughelyet.

De nem nyílt szív, nem nyílt ajtó Neked.

A szent város oly megvetett nekik,

Ki arra tart, azt be se engedik.

Pedig van hely. Szükség is lenne Rád.

Gyötrődik és vérzik minden család.

Csak pár órát ha tölthetnél velük,

Megváltozhatna egész életük.

Oly gőgösek, Uram, az emberek!

Nem érdemlik, hogy tovább éljenek.

Ítélj, Uram, égesd meg e falut,

A sok bezárt házat, szívet, kaput.

Ahogy egykor Illés cselekedett,

Kérünk Uram, kérünk égi tüzet!

- Nem tudjátok, sértődött emberek,

Minémű lélek van tibennetek.

Küldetésteket félreértitek,

Idő előtt kérvén ítéletet.

Az idők végén lesz ítélet is.

Megrázza az eget is, földet is.

De ez a kor: kegyelem napja ez.

Nem tűzfolyam, élő víz ömledez.

Nem kényszer ez. Kegyelmes zörgetés.

Kereszthordozó, égi küldetés.

Uratok földre azért érkezett,

Hogy megkeresse, ami elveszett.

            Győri József

GYŐZELEM EZ!   

Mikor elhagyott minden szeretet,

S a bánat mégse zúzza szívedet:

Tudsz-e nevetni, ha mindenki kerül,

Maradni vidám, rendületlenül?

Győzelem ez!

Mikor a sértés szíveden talál,

Jó tett helyébe jót hiába vár –

Adósok mind a hálával neked:

A szíved továbbra is csak szeret:

Győzelem ez!

Ha ki se kérdi, hogy mi van veled,

Rosszindulattal fogják a kezed:

Köddé vált terved vígan látod-é,

Tovaszállt vágyad vígan vágyod-é?

Győzelem ez!

Csak mosolyogják véleményedet,

Jó tanácsod mind gánccsal félretett,

Nem ért meg senki, mert nem is akar,

Van-e ajkadon mosoly, büszke dal?

Győzelem ez!

Mikor készséggel megadod magad,

A szenvedésben Istené szavad,

Örömmel hordod nagy keresztedet,

Lemondasz arról, ki kedves neked:

Győzelem ez!

Nem is gondolsz már magaddal soha,

Virágokat csak másnak szórsz oda,

Arcodról sose tűnik a mosoly,

A háttértben az Úrért dolgozol:

Győzelem ez!

   Kárász Izabella. (Fényből fényességet, 188)