Máté
5:44-46 -Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket,
áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket
gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.
Hogy
legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a
gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mert
ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy
a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
„A
szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, és nem abban,
hogy ő szeret, hogy képes szeretetre.”(Erich Fromm: A szeretet művészete) A
szeretetnek ez talán az egyik legalacsonyabb rendű felfogása. Ebből a
gondolkodásból szinte természetesen következik, hogy ha egy ember állandóan
csak másoktól várja a szeretetet, előbb-utóbb oda jut, hogy ő sem lesz képes
másokat szeretni, hanem csak saját magát, de végül azt sem…
A
legtöbb ember úgy képzeli el a szeretetet, hogy az nem igényel különösebb
ismeretet, szeretni tudást, erőfeszítést. Csupán a megfelelő tárgyat – embert,
állatot stb. – kell megtalálni szeretetünkhöz, s akkor szeretni már könnyű, sőt
boldogító érzés. Talán e szeretetfelfogás már magasabb leli kultúrával,
igényességgel rendelkezik, mint az előző, de még itt is nagy szerepet játszik
az énközpontú, haszonélvező gondolkodás…
Szeretni,
ahogyan tudunk. E harmadikként említett szeretetfajta vált talán
társadalmunkban és az egész európai kultúrában a legáltalánosabban elterjedt
szeretetmodellé, életgyakorlattá… Az Augustínus féle „Szeress, és tégy, amit
akarsz” szeretetjelszó átcsaphat akár a szeretet ellentétébe, a gyűlöletbe is,
ha ösztöneink éppen így diktálják…
Szeretni
művészet. Akik szeretetük gyakorlása közben hajlandók fájó kudarcaikkal
őszintén szembesülni, s felvenni a küzdelmet ellenük, azoknak talán nem nehéz
beismerniük: életünk legszebb és legnemesebb feladata a szeretet művészetének
tanulása és gyakorlati megvalósítása. A művészet kifejezést abban az értelemben
használjuk, hogy a valódi szeretet elsajátítása is magasabb rendű tudást,
képességet, körültekintést, gyakorlatot és fáradtságot igényel, akárcsak
valamely művészi alkotás létrehozása….
Szeretni tehát nem jelent mást, mint állandó tanulási folyamatban
élni… A
szeretet művészetének elsajátítása a Mester példáján keresztül, őt követve
lehetséges egyedül.”
Soós
Attila: A szeretet művészete a Biblia tükrében
A
szeretet legmagasabb foka az, ha valaki hajlandó az életét áldozni azért, akit
szeret. A gyermekéért, a
szüleiért még csak vállalja valaki a halált, de már a barátaiért nem. Az ellenségéért pedig
ki halna meg? Jézus megtette, ő meghalt értünk, az ellenségeiért. Mi hol tartunk ebben a
tanulási folyamatban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése