2014. február 11., kedd



Máté 5:44-46 -Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.
Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? 
„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, és nem abban, hogy ő szeret, hogy képes szeretetre.”(Erich Fromm: A szeretet művészete) A szeretetnek ez talán az egyik legalacsonyabb rendű felfogása. Ebből a gondolkodásból szinte természetesen következik, hogy ha egy ember állandóan csak másoktól várja a szeretetet, előbb-utóbb oda jut, hogy ő sem lesz képes másokat szeretni, hanem csak saját magát, de végül azt sem…
A legtöbb ember úgy képzeli el a szeretetet, hogy az nem igényel különösebb ismeretet, szeretni tudást, erőfeszítést. Csupán a megfelelő tárgyat – embert, állatot stb. – kell megtalálni szeretetünkhöz, s akkor szeretni már könnyű, sőt boldogító érzés. Talán e szeretetfelfogás már magasabb leli kultúrával, igényességgel rendelkezik, mint az előző, de még itt is nagy szerepet játszik az énközpontú, haszonélvező gondolkodás…
Szeretni, ahogyan tudunk. E harmadikként említett szeretetfajta vált talán társadalmunkban és az egész európai kultúrában a legáltalánosabban elterjedt szeretetmodellé, életgyakorlattá… Az Augustínus féle „Szeress, és tégy, amit akarsz” szeretetjelszó átcsaphat akár a szeretet ellentétébe, a gyűlöletbe is, ha ösztöneink éppen így diktálják…
Szeretni művészet. Akik szeretetük gyakorlása közben hajlandók fájó kudarcaikkal őszintén szembesülni, s felvenni a küzdelmet ellenük, azoknak talán nem nehéz beismerniük: életünk legszebb és legnemesebb feladata a szeretet művészetének tanulása és gyakorlati megvalósítása. A művészet kifejezést abban az értelemben használjuk, hogy a valódi szeretet elsajátítása is magasabb rendű tudást, képességet, körültekintést, gyakorlatot és fáradtságot igényel, akárcsak valamely művészi alkotás létrehozása….                                                              Szeretni tehát nem jelent mást, mint állandó tanulási folyamatban élni…                                                     A szeretet művészetének elsajátítása a Mester példáján keresztül, őt követve lehetséges egyedül.”                                                                                                                                                

Soós Attila: A szeretet művészete a Biblia tükrében
A szeretet legmagasabb foka az, ha valaki hajlandó az életét áldozni azért, akit szeret.              A gyermekéért, a szüleiért még csak vállalja valaki a halált, de már a barátaiért nem.                         Az ellenségéért pedig ki halna meg? Jézus megtette, ő meghalt értünk, az ellenségeiért.                          Mi hol tartunk ebben a tanulási folyamatban?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése