ARANYDESZKA    

Fényes deszkák, aranydeszkák

Állnak Isten templomában,

Könnyes szemmel, vágyó szívvel

Olvasom a Bibliában.

Nem tölti be a lelkemet

Forróbb vággyal semmi... semmi:

De szeretnék templomodban

Aranyozott deszka lenni!

Életemnek régi fáját

Rég elvágtad a világtól,

Zúgott, rengett a vad erdő

Fejszéd síró, bús zajától.

Aztán jött a fűrész foga.

Nyögött a fa teste, lelke,

A sok kusza, ferde ágat

Isten keze fűrészelte.

S gyalupadra tett a Mester

Ó, de félt a gyalu éle,

(Míg életem durva deszka,

Mit kezdjen a Mester véle!? )

Az életem durva deszka,

gyalulásra alkalmatlan,

Ó, hányszor... egy makacs görcsnél

A szent gyalu visszapattan,

De nem áll meg a nagy Isten,

Gyalul, gyalul, szakadatlan!

Nem vagyok még ott a célnál,

Hogy megálljon gyalujával,

És bevonjon mindörökre

Isteni természetének

Fényes, tiszta aranyával!

Ő elkezdte... s el is végzi,

Nem fáradhat Ő hiába,

És beépít engem is , mint

Sima deszkát, fényes deszkát

Az ő fényes templomába.

Sima deszkát, aranydeszkát

Vár az égi Jeruzsálem,

Nem vagyok még ott a célnál,

De Ő megígérte... Ámen!...

  Haluszka M. Rózsa