BÚVÓPATAK 

Mivel azt mondta a Mester

Azon a lombsátor-ünnepen:

- „ Jöjjetek,

aki hisz bennem, abból

élő víz folyamai ömlenek”

- az az élő víz ma is csörgedez

immár kétezer éven át

a Bibliát olvasók és élők

hitében.

- És mégis milyen szomjas a világ!

Mintha az a víz nem is folyna,

mintha útját elzárták volna

régen!

… alvó századok szívgödrében

dobbant az élet jeleképpen:

„ketten vagy hárman az én nevemben”,

csak úgy titokban, ismeretlen…

Olyan volt, mint a búvópatak:

itt-ott fák gyökerét mosta,

vagy mohos boltkövek alatt

apadt-dagadt,

ahogy a szent forrás táplálta.

Ha valami az útját állta,

újra eltűnt a mélyben,

éjben.

De volt egy októberi hajnal,

amikor szikla-zúzó morajjal

lelte meg útját: felszinre tört…

És áldottabb lett akkor a Föld!

            Lukátsi Vilma

-------------------------------------------------

A GÁLYARAB 

Korbácsütéstől véres a vállam,

verejtékem a szemembe hull,

szívem vadul

döngeti mellemet,

úgy érzem: erőm elveszett…

Éhségemet nyelem,

sebes a tenyerem,

köröskörül a víz...

lábamon is bilincs,

és senki sincs,

aki itt rám talál,

ha csak nem a halál…

VALAKI jár a tengeren!

Lépések nesze csobban,

s a szívem könnyűt dobban!

… már Ő húzza az evezőket!

Hűsítő, langyos, lágy esőket

hullat hátamon végig,

lemossa, ahol vérzik.

Etet az Élet kenyerével,

és erő jár át tőle,

szinte fölkap a szárnya!

Széllel szemben a gálya

a végső kikötőbe

VELE halad előre!

            Lukátsi Vilma

----------------------------------------